Laini Taylor - Füst és csont leánya

Egyszer volt, hol nem volt, egyszer egy angyal meg egy ördög egymásba szeretett. A történet nem végződik jól.

Kiadó : Kossuth kiadó

Oldalszám : 394

Sorozat : Füst és csont leánya trilógia

Következő rész : Vér és csillagfény napjai

Fülszöveg :Egyszer volt, hol nem volt, történt egyszer, hogy egy angyal meg egy ördög egymásba szeretett. Nem lett jó vége. Így kezdődik a 17 éves Karou története. A valódi kék hajú lány Prágában él és rajzolni tanul, ám gyakran hiányzik az iskolából, mert időről időre távoli és veszélyes küldetéseket teljesít titokzatos és végtelenül rút nevelője, Kénkő parancsára. Kénkő boltjából kilépve ugyanis a világ legkülönbözőbb pontjain találja magát, és mindenhonnan fogakat kell vinnie Kénkőnek, aki kívánságteljesítő gyöngyökkel fizet a fogakért. Egy ilyen küldetésen méri össze Karou először az erejét Akivával, az emberfeletti szépségű szeráffal. Az első találkozást azonban több is követi a mai Prágában és más korokban, más világokban, mert tér és idő nem szab korlátot a kimérák és a szeráfok időtlen idők óta tartó könyörtelen küzdelmének. Hogy kik a kimérák, és kik a szeráfok? Kik az ördögök, és kik az angyalok? Jó-e a szép, és szép-e a jó? No és kicsoda valójában Karou, akinek a neve egy bizonyos nyelven azt jelenti, "Remény"?

Még valamikor nyár közepén szereztem be ezt a könyvet,mivel a fülszövege nagyon megragadott és éppen féláron lehetett kapni, úgyhogy egyértelmű volt hogy megveszem. Egészen a múlt hétig a polcomon várta,hogy a kezembe vegyem és elolvassam. Őszintén szólva, nem tudtam, hogy mit várjak a könyvtől, mivel olyan sokat még nem hallottam róla, de reménykedtem benne, hogy nem fogok csalódni és tetszeni fog. Ehhez képest... hát nem tudom, vegyes érzelmeim vannak vele kapcsolatban. 

Karou és a hamszái

Nézzük a történetet. Karou - akinek a neve jelentése remény - Prágában él és egy művészsuliba jár legjobb barátnőjével, Zuzanával együtt. De Karounak van egy másik élete is úgymond, ahol Kénkőnek, a kiméra boszorkánymesternek teljesít feladatokat. A világ különböző tájairól, különböző élőlényektől gyűjt fogakat. Kénkő, Yasri, Issa és Twiga jelenti Karou számára a családot, ők nevelték fel. Egy napon azonban a portálok megszűnnek és Karou elveszti a kapcsolatot  a családjával. A sors a lány útjába sodorja Akivát, a szeráfot, aki először meg akarja ölni, majd végül a segítőtársa lesz, miután rájönnek, hogy milyen kapocs van kettejük között.

Igazából a történet ötletes. Nem igen találunk hozzáhasonlót, nem egy sablonsztori, egyedi ötlet. Az eleje nagyon tetszett, amikor még minden rendben volt, aztán jött egy csavar és ezután számomra a történet zuhanórepülést vett. Unalmasnak találtam, egy csomó fölösleges dolog történt, aminek körülbelül semmi köze nem volt a történet fő szálához. Aztán a végére, onnantól, hogy Karou megtudja ki is valójában, a történet újra elnyerte a tetszésemet és az utolsó pár fejezetet szinte faltam. Egy nagyon jól felépített világot kapunk, ötletes és egyszerűen imádtam,ahogy az írónő kifejtette a kimérák és szeráfok eredettörténetét. A helyszínek és a szereplők kitűnően vannak ábrázolva és bevallom, számomra ez mentette meg a történet zuhanórepülését. Egyszerűen beleszerelmesedtem ebbe a világba és nem volt könnyű elszabadulni onnan. Ami még számomra negatívum volt, hogy csak nagyon sokára kaptunk magyarázatot egyes dolgokra, ezért a könyv néhol kuszának és darabosnak érződött. A nevekért pedig pluszpont jár, ugyanis nekem eszméletlenül tetszettek.
Valamint egy prágai úthoz is meghozta a kedvem.

Karouval, a főhőssel, nagyon egyszerű volt azonosulni. Tipikus hétköznapi lánynak tűnik művész beütéssel és a stílusa is szerethető. Imádtam a lány karakterét, nagyon jól lett ábrázolva. Kénkő és a többiek nekem nagyon szimpatikusak voltak, nagyon szerettem a Karouval közös jeleneteiket és amikor az írónő elkövette azt a bizonyos csavart, nagyon kiakadtam. Annyira sajnáltam, hogy csak ennyire kevés szerep jutott nekik. Akivát én nem igazán tudtam megkedvelni. A történet végére talán sikerült egy picit, de nem lett túlzottan a kedvencem. Viszont a jeleneteit Madrigallal nagyon szerettem, különleges volt, hogy két különböző teremtmény ennyire tudja szeretni egymást.

Összegezve nem volt ez egy rossz könyv, de annyira jó se. Bevallom, csalódott vagyok, mivel jobbat vártam tőle, de volt ami megmentette a történetet. Nem is egy dolog és ezek miatt tetszett. Mert egyedi volt, jól fel volt építve, a nevek jól eltaláltak és a karakterábrázolások is elismerésre méltóak. De nem tudom, hogy ez elég-e ahhoz, hogy folytassam. Nem hiszem, hogy mostanában fogom elolvasni a második részt, de az biztos, hogy el fogom olvasni egyszer. Most egyelőre hagyom ülepedni,aztán majd meglátjuk.