Jandy Nelson - Neked adom a napot

Egy különleges ikerpár felejthetetlen története.

Kiadó : Libri

Oldalszám : 424

Kiadás éve : 2015

Fülszöveg : A tizenhárom éves fiú-lány ikerpár tagjai, Noah és Jude hihetetlenül közel állnak egymáshoz. Különleges burkot húznak maguk köré színekből és szavakból, ahová nem engednek be semmit és senkit. Egy nap azonban a burok felhasad, és a családi tragédia úgy pörgeti ki az ikreket megszokott világukból, akár egy tornádó. 

Három esztendő múltán jóformán szóba sem állnak egymással. Az érzékeny lelkű Noah szerelmes barátságba keveredik a szomszéd sráccal, Jude pedig mesteréül választ egy goromba férfit, akinek több köze van a lány családjának széthullásához, mint hinné 

Az ikrek nem veszik észre, hogy mindketten csak a történet egyik felét ismerik, és vissza kellene találniuk egymáshoz, hogy esélyük nyíljon világuk újjáformálására.

Jandy Nelson világsikerű regénye döbbenetes művészi erővel szőtt mese, amely beszivárog a csontjainkba, akár a tűz melege egy didergető napon,

Nagyon kevés olyan könyv van, ami rögtön az első oldalak után megfog és még ettől is kevesebb olyan van, ami olyan érzéseket vált ki belőlem, hogy majdnem elsírom magam rajta. Ezt a könyvet is karácsonyra kaptam meglepetésként, de már azelőtt rengeteget szemeztem vele. Ami nekem furcsa, hogy azon booktuberek körében, akiket nézek, nem kapott olyan nagy visszhangot, mint a többi hasonló műfajú könyv. Pedig megérdemelné. Nagyon is.

A történet Noah-ról és Jude-ról, az ikrekről szól. Két szálon ismerjük meg, hogy mi történt a múltban és mi történik most a jelenben. Noah szálán tekintünk be a 13 éves ikrek életébe. Noah, az érzékeny lelkű fiú minden álma, hogy bejusson a művészeti suliba, mivel nagyon tehetséges. Édesanyjához áll közelebb, édesapjával nem igazán jön ki jól. Ikertestvére, Jude számára a legfontosabb, nagyon közel állnak egymáshoz. Noah tisztában van vele, hogy őt nem érdeklik a lányok, ám másnak nem akarja bevallani. Amikor a szomszédságukba egy új család költözik, Noah szerelmes lesz a szomszéd srácba. Brian és ő minden idejüket együtt töltik, azonban Noah bizonytalan Brian érzéseit illetően....

Jude szálán a 16 éves ikrek életét követhetjük nyomon. Kettejük kapcsolata már nem olyan szoros, mint régen volt, alig beszélnek egymással anyjuk halála után. A lány bejutott a művészeti iskolába, ám öccse nem, Mindketten megváltoztak, Jude visszahúzódóvá vált, egyedüli társasága a nagyanyja szelleme és édesanyja dühös szelleme, aki tönkreteszi Jude összes munkáját. Ezért dönt úgy a lány, hogy kőből szeretné megalkotni élete alkotását, abban reménykedve, hogy az anyja nem teszi ezt is tönkre. Eközben megismerkedik Oscarral, a modellfiúval és kettejük kapcsolata az olvasó szeme előtt bontakozik ki. Ám amikor azt hinnénk, hogy minden kezd jól alakulni, olyan dolgok derülnek ki, amik nagyban befolyásolhatják az ikrek jövőjét...

Bár a történet két szálon fut, abszolút nem zavaró. Az egymás utáni váltott nézőpont nem megzavarja, inkább megmagyarázza, kiegészíti az utána vagy éppenséggel előtte lévőt. Nehéz eldönteni melyik szál volt a jobb, sőt inkább lehetetlen eldönteni, egyformán kiváló, szívmelengető, tökéletes mind a kettő. A könyv vastagságát nézve, elég hosszúnak tűnhet és hogy nincs fejezetekre osztva, azt lehetne hinni, hogy monoton, unalmas lesz, pedig nem. Én személy szerint még tovább olvastam volna, azt kívántam bárcsak hosszabb lenne. 

Nem hasonlítható semmilyen azonos témájú, azonos műfajú könyvhöz, hiszen minden tekintetben egyedire alkotta meg az írónő. Rengeteg témát dolgoz fel egy család - ikerpár történetén keresztül, például a feltétel nélküli szeretetet, a testvéri kapcsolatot és annak hullámvölgyeit, az önmagunk és mások elfogadását, a másságot, a gyászt, a beletörődést, a spiritualitást, azt, hogy ki miben hisz, a hazugságokat és azok következményeit és még sokáig lehetne sorolni... Aki ezt a könyvet elkezdi olvasni, biztos lehet benne, hogy egy tökéletesen megírt, igazán szívmelengető és érzelmekben gazdag történetet fog olvasni. 

A szereplők közül mindenki egyedi, mindenkinek van valami furcsasága, hóbortja és ez teszi őket szerethetővé. Van itt egy igazán tehetséges művész fiú, egy művész lány, aki betegesen hisz nagyanyja feljegyzéseiben, egy megtört szobrászunk, egy minden szörnyűséget átélt modellünk/fotósunk, egy meteoritokat gyűjtő srác... Szóval mindannyian igazán különlegesek.

A két főszereplő a történet alatt rengeteget változik. A 13 éves Jude a menők közé tartozik, igazi társasági ember, mindene a szörf és a társaság és rengeteget veszekszik anyjával az miatt, hogy fel akar nőni és már nem akarja,hogy gyerekként kezeljék. A 16 éves Jude ennek az ellentéte. Nincsenek barátai, nem jár társaságba, nem jár szörfözni, művészsuliba jár, nagyanyja "bibliájából" vesz tanácsokat és nagyanyja szelleme az egyetlen társasága, vele oszt meg mindent. Míg 13 évesen az ikrek egymás számára nélkülözhetetlenek voltak, 16 évesen alig ismerik egymást.

A 13 éves Noah visszahúzódó, nem szeret társaságba járni, nincsenek barátai, mindenki furcsának tartja és a bántások, piszkálások célszemélye. Minden vágya, hogy bejusson a művészeti iskolába, úgy érzi az a megfelelő hely számára.  Brian megjelenése után kezd megváltozni. Kettejük jeleneteit egyszerűen imádtam, eszméletlen aranyosak együtt. A 16 éves Noah igazi társasági ember, vannak barátai, édesapjával is rendeződött a viszonya, azonban már nem alkot, mivel anno nem vették fel a művészetibe. Az idősebb Noah sokkal inkább egy álarcos, hazugságban élő fiú, mint régi önmaga.

,, Platón beszélt hajdanvolt négykezű, négylábú, kétfejű lényekről, akik igencsak magabiztosak, nagyravágyók és erősek voltak. Túlságosan is erősek, ezért Zeusz kettéhasította őket, és a feleket szétszórta a világon, ezért az emberek kénytelenek örökké a másik felüket keresni, azt, akivel közös a lelkük. Csak a legszerencsésebb emberek találják meg a lehasított másik felet. "

,, Hogy hogyan szeretlek? Hadd soroljam el.
Ameddig lelkem ér, oly messze forr
Szerelmem, s mélybe és magasba, hol
A Lét s a Menny határaira lel.
Szeretlek, mint ha hétköznap lehel
Békét - ha nap süt, gyertya haldokol.
Ahogy a Jogért harcol-robotol
A hős, akinek dicséret se kell.
Oly lángolón szeretlek, oly vadul,
Mint búm tüzelt, mint hisz-vall kicsi lány,
S ahogy szerettem vesztett, szomorú
Szentjeimet - szeretlek én vidám
Vagy könnyes arccal, mindig! - s ha az Úr
Hagyja, még jobban halálom után. "

- Elizabeth Barett Browing verse, ami a könyvben szerepel 

Összességében ebben az évben ez az eddigi legjobb könyv, amit olvastam és ebből a műfajból az abszolút kedvencemmé vált. Még én is majdnem megkönnyeztem, akit könyv soha nem hat meg, egy igazán szívmelengető olvasmány. 

5/5*

Danielle Vega - Die Unbarmherzigen ( The Merciless)

Kiadó : Bloomoon Verlag

Nyelv: német

Oldalszám: 272

Fülszöveg : Sofia ist neu in der Schule und dankbar, dass sich die nette Riley ihrer annimmt. Riley und ihre Freundinnen Grace und Alexis haben alles, was man sich wünscht. Sie sind beliebt, gut aussehend und kommen aus den besten Familien der Stadt. Und sie fühlen sich berufen – berufen dazu, ihre rebellische Mitschülerin Brooklyn wieder auf den rechten Weg zu bringen. Denn hinter der herablassenden Art des unangepassten Mädchens verbirgt sich etwas abgrundtief Böses, davon sind Riley und ihre Clique überzeugt. Riley will Brooklyns Seele retten und Sofia soll ihr dabei helfen. Was wie ein harmloser Streich beginnt, entwickelt sich zu einem Albtraum, aus dem es für Sofia schon bald kein Entrinnen mehr gibt …

Danielle Vega könyvét karácsonyra kaptam, mivel már jó ideje felkeltette az érdeklődésemet. Még egy videóban láttam és szinte magára vonzotta a tekintetemet az élénk rózsaszín borítója. Néha rám tör a horror-olvashatnék (mivel nézni nem igazán szeretem) , valószínűleg akkor is ez történhetett, amikor megrendeltem ezt a könyvet. Őszintén szólva én tényleg valami ijesztő, igazi démonos-ördögűzős történetet vártam, amin tényleg lehet félni, ahhoz képest..... leginkább a Bajos csajok, megfűszerezve minden olcsó horror klisével és szörnyű írásmóddal.

A történet főszereplője Sofia, az új lány. Mivel édesanyja a hadseregnél dolgozik, így mindenhol csak pár hónapot töltenek. aztán továbbállnak. A lány nagymamája is velük tart, mivel beteg és gondozásra szorul. Ő amúgy nagyon vallásos, egész nap mást sem csinál, csak imádkozik. Sofia nem túl barátkozós típus, sehol sem sikerült igazi barátokat szereznie eddig. Már rögtön első nap bekerül a menő lányok klikkjébe és még egy helyes fiút is sikerül találnia. Riley és barátnői, Alexis és Grace a "tökéletesség" mintapéldányai. Mindenük megvan amit akarnak, a szüleik gazdagok, menők és szépek, az életük tökéletes. És ezeken kívül mindannyian vallásosak. Az ő klikkjükbe tartozott Brooklyn, aki azonban eltávolodott tőlük és Rileyék szentül hiszik, hogy megszállta valami a lányt. Sofia segítségével akarnak segíteni neki. Sofia kedveli Brooklynt, de mégis elkezd kémkedni utána Rileyék parancsára. Majd Riley és csatlósai elfogják Brooklynt, hogy megpróbálják kiűzni belőle a démont. Azonban a dolgok egy idő után rossz irányba indulnak...

Őszintén szólva a könyv első fele még egész elviselhető. Amikor Sofia bekerül az iskolába, szerez barátokat, élvezi Brooklyn és a Bajos csajok klónok társaságát, egészen addig amíg el nem érünk addig, hogy elfogják Brooklynt és megpróbálják megszabadítani a démontól. Gyakorlatilag ez megy majdnem a könyv háromnegyedébe. Egy éjszaka kiteszi a könyv háromnegyedét. Egyetlen éjszaka tele értelmetlen tettekkel. Gyakorlatilag Riley és csatlósai ördögűzés címszó alatt, kiélve pszichopata hajlamaikat halálra kínozzák Brooklynt. És mellé ők ezt még szent küldetésnek fogják fel és nem egyszer élvezik Brooklyn szenvedést. Néha elgondolkoztam, hogy itt csak Sofiának van esze, amikor menekülni próbált,segíteni a lánynak meg még talán Grace volt az, aki még úgy néha normális volt fejben. De maga ez az egész... egyszerűen szörnyű. Majd mintha az utolsó 50 oldal körül eszmélt volna rá az írónő, hogy "ja, akkor most még le kéne zárni a történetet" és mindent megpróbált  belesűríteni, amit eddig nem sikerült kifejteni. Lehet, hogy éppen ezért lett a vége ilyen lezáratlán, gyakorlatilag lóg az egész a levegőben.

Véleményem szerint sokkal jobban meglehetett volna írni ezt a történetet, még jóindulattal sem nevezhető ez horrornak. Kettő dolgot nem értek úgy a könyvvel és az írónővel kapcsolatban : 

1. Miért kellett ennek folytatást írni? Személy szerint nekem ez az egy rész is szörnyű volt. 

2. Miért nevezik az írónőt a YA Stephen Kingjének? Miért? Ez nagyon nem hasonlítható egy Stephen King íráshoz, nyomába se ér...

A karakterek borzalmasak. Mindegyikük sablon karakter, nincsenek szerintem normálisan kidolgozva. Sofia olyan semleges, nem igazán vált ki érzéseket az emberből. Riley és csatlósai meg tökéletes külső mögé bújtatott pszichopaták, akiknek szerintem súlyos gondjaik vannak mentálisan. És gyakorlatilag ennyivel mindent el lehet mondani a karakterekről. 

Összességében csak azt tudnám ragozni, hogy milyen szörnyű volt, de azért hogy jót is mondjak a borító színe és bőrhatása nagyon tetszett, valamint ahogy már mondtam, a könyv eleje és vége sem volt olyan rossz.

5/2

Shadowhunters kritika

Valamikor 2015. elején érkezett a hír, hogy Cassandra Clare nagysikerű könyvsorozatát újra feldolgozzák, de ezúttal tv-sorozat formájában. Ahogy egyre több minden derült ki a sorozatról, úgy nőtt bennem a félelem és a gyanú, hogy a Csontváros megszerzi magának a legtöbbször, legrosszabbul adaptált könyv címet. Engem személy szerint zavart a rengeteg változtatás, az új szereplő gárda se nyerte el a tetszésemet és egyre jobban tartottam tőle. Még most is félve kezdtem el nézni és bevallom, elég nehéz volt elkülönítenem a könyvtől és a filmtől. Vegyes érzéseim vannak vele kapcsolatban és nem tudom biztosra, hogy a jó vagy a rossz vélemények vannak túlsúlyban.

De kezdjük az elején. 

A Csontvárossal  2013. nyarán ismerkedtem meg, nem sokkal a film megjelenése előtt. A könyvet 1 nap alatt kiolvastam és ezzel beírta magát a kedvenc könyveim közé. Egyszerűen imádtam a történetet, a felépített világot, a karaktereket, egyszerűen fogalmazva mindent. Úgyhogy egyértelmű volt, hogy a filmet is meg fogom nézni. Mivel ekkor már a könyv elolvasása után voltam, így szokásaimhoz híven elég kritikusan szemléltem a filmet és igen, elismerem, elég sok dolog kimaradt, elé sok mindent nem magyaráztak el benne, így aki nem olvasta a könyvet nehezen értette meg ( családom többi tagja nem igazán értette, miről is volt szó néha) . De a színészeket szerintem nagyon jól eltalálták benne. Számomra Lily Collins tökéletes Clary volt, úgy éreztem igazán passzol hozzá ez a szerep és Jamie Campbell Bower Jace-alakítását is imádtam. Lena Headeyt a Trónok harcában is imádtam és Jocelynként is nagyon jó volt. Összességében a filmben egyedül Kevin Zegerst nem éreztem a megfelelő Alecnek. Ami még a film mellett szólt, hogy nem volt elsietve, nem kapkodtak el benne semmit.
Rengetegen várták a folytatást és felröppentek olyan pletykák, hogy érkezik a Hamuváros film is, ám végül ezek hamisnak bizonyultak. Majd jött a hír, hogy sorozat készül mindannyiunk kedvencéből. Bíztam benne, hogy ez most egy igazán jó adaptáció lesz, kiküszöbölik benne a film hibáit esetleg és halványan reménykedtem benne, hogy talán pár színész visszatér a sorozatba. De sajnos tévednem kellett. Helyette kaptunk egy teljesen új szereplőgárdát és rengeteg változtatást.

Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy nem lehet teljesen olyan, mint a könyv és hogy valószínűleg pár dolog másképp fog alakulni benne. Nehéz elkülöníteni és egymástól függetlenül nézni a sorozat-könyv-film triót, azok után, hogy olvastam a könyvet, de nekem ez nem igazán ment. Azt is megértem, hogy nem egy olyan sorozatot akartak csinálni, amit azok értenek majd csak meg, akik olvasták a könyvet. Ők ezt úgymond mindenkinek szánták, hogy bárki megérthesse. De nem tetszhet minden mindenkinek. Én személy szerint jópár változtatást értelmetlennek tartok, semmi értelmét nem látom pár átalakításnak és nem minden döntéssel értek egyet.

Abszolút nem értem minek kell Lukenak rendőrnek lennie. Ennyi erővel maradhatott volna ugyanaz, mint a könyvben, mert ennek a rendőr szálnak semmi jelentősége nincs. Nem igazán értem minek szőtték bele ezt a sorozatba, fölösleges volt ezen változtatni. Luke főnökét Vargas kapitányt se értem mit keres itt, remélem nem egy szerelmi háromszög lesz készülőben,.
A másik kérdőjel Dot karaktere. Egyáltalán ki ő és mit akar? Nem igazán értem, mit akartak a készítők a karakterével. Azon kívül, hogy odaadja Clarynek a születésnapi ajándékát és nyit egy portált, nem sok vizet zavar. Pont, mint Maureen. Őt se igazán értem mit akar ebben az egészben.
A másik értelmezhetetlen dolog az Intézet. Ugye a könyvben a Lightwood család, Jace és Hodge él ott, rengeteg üres szobával és sosincs látogatójuk. Nem használnak modern eszközöket, a régi hagyományokat viszik tovább, a régi eszközöket használják. Ellenben a sorozatban rengeteg ember van ott és az egész olyan akár egy tech barlang, a modern technika minden vívmányával. Én komolyan csak így néztem, hogy ez most mi. Értem én, hogy haladni kell a korral, na de azért mégis.
Valentine csatlósain én csak nevetni tudtam. Eszméletlen bénák, annyira szánalmasak, mint akik azt se tudják mit kéne csinálniuk. Nyugodtan végignézik, ahogy Jocelyn megissza az altatót, nem támadnak, mikor alkalmuk lehetne, csak állnak ott Dot előtt, egyszerűen csak nevetni lehet rajtuk. A másik hogy miért vannak Csernobilban? Miért, mi köze van ennek bármihez is? Néha elgondolkoztam azon, hogy ezt most az írók komolyan gondolták vagy csak hülyéskednek...

Számomra néhány dolog annyira elkapkodott volt, annyira elsiették a dolgokat. Néhány jelenet és dialógus annyira értelmetlen volt és annyira rosszul jöttek ki. Mint például amikor Jace nekimegy Clarynek és már egyből jön a Látással...Miért kellett ezt így elkapkodni?? Ezen kívül a Pandemonium jelenetnél Clary olyan, mint aki azt se tudja, mit kell csinálnia...Csak áll ott, meg úgy van és közben halálosan kétségbeesett fejet vág a szeráfpengével a kezében. Esküszöm, én nem bírtam ki röhögés nélkül azt a részt, amikor ellöki a démoncsajt és kiabálja neki, hogy ,, Vigyázz! " Számomra ez annyira idétlenül jött ki.

És akkor a színészek. Kat nekem annyira nem ,, clarys " , egyszerűen nekem nem passzol hozzá. Jobb volt, mint vártam, de akkor sem hiszem el, hogy nem találtak volna valaki jobbat. Clary nem ennyire ,, csajos " vagy hogy is fogalmazzam. Néhány szettjét mintha összecserélték volna más ruháival... Katben semmi művészlélek-féle nincs, nekem csak így egyszerűen nem az igazi. Tudom, hogy nehéz mindenkinek megfelelőt találni, sőt sosem lesz olyan, ami mindenkinek megfelel,de én kimerem jelenteni, hogy sokkal jobbat is lehetett volna találni.
Dommal, mint Jace különösebb bajom nincs. Bár néha kicsit erőltetettek voltak a beszólásai és nem is a kellő reakciót váltották ki belőlem. Még mindig úgy gondolom, Jamie jobban alakította Jace-t, de tudom, el kell szakadnom a filmtől és a saját elképzeléseimtől.
Matthew, mint Alec, egyszerűen tökéletes. Ő abszolút telitalálat, feldobja a sorozatot, maximálisan eltalálták a színész-karakter párost. Ezért plusz pont jár a készítőknek.
Alberto és Simon karaktere nagyon passzol, őt így sokkal jobban elviselem, mint a könyvben, ahol amúgy utáltam. Clary és Simon barátsága nagyon jól lett ábrázolva, sokkal jobban, mint a filmben, úgyhogy itt is jár a pluszpont.
Magnusból még nem kaptunk sokat, de ő is elég elfogadható lett, kíváncsian várom a Malec részeket.
Luke karakterének változtatásait leszámítva szerintem egész jó lett. Tetszett, hogy sokkal erősebb a kapcsolata Claryékkel, jobban beleillik a családba.
Amiért nagyon haragszom, az Izzy karaktere. Várható volt, hogy elég ribancos lesz (már elnézést a kifejezésért), de azért mindennek van határa. Oké, hogy Izzy vagány, magabiztos, elég nőies, csinos, de azért nem kell ennyire túljátszani. És Emeraude pont ezt tette. Szörnyű lett, ez már túl sok volt, nem igazán találták meg a készítők a határt közönséges és elfogadható között.

Összegezve fogalmam nincs, mit gondoljak róla. Nem volt rossza, de a jótól is nagyon messze volt. Vegyes érzéseim vannak vele kapcsolatban és még nem tudom, hogy jók-e vagy rosszak. Persze, ez még csak az első rész volt, nem lenne fair ennyi után lehúzni az egészet. Lehet jobb lesz, vagy nem, ezt még nem tudhatjuk. Biztos, hogy tovább fogom nézni, de az is biztos, hogy nem ez lesz a kedvencem. Még úgy próbálok megbarátkozni mindennel és elfogadni ezeket a dolgokat, de nehéz szétválasztanom a könyvtől. És ugye (legalábbis szerintem) senki nem szereti, ha elrontják a kedvenc könyvének adaptációját...
Meglátjuk mit hoznak/ígérnek a következő részek, de biztos, hogy Alec miatt megéri majd nézni ;)

Év végi összegzés 2015.

Bár már két napja 2016 van, én csak most jutottam el oda, hogy megírjam ezt a posztot. Úgyhogy ezen a módon szeretnék mindenkinek Boldog Új Évet kívánni ❤

Őszintén szólva fogalmam nincs, hány könyvet olvastam idén, de abban teljesen biztos vagyok, hogy többet, mint 2014-ben. Volt közöttük rengeteg nagyon jó és bizony volt néhány, amiben csalódtam. Visszatekintve elégedett vagyok, hiszen elég sok jó könyv került a kezeim közé és sikerült először németül kiolvasnom egy könyvet. Úgy gondolom egyszerűbb szempontok szerint szétválogatni az olvasmányokat, úgyhogy nézzük is😄

1. Legjobb 1 részes könyv

 A hazudósok E. Lockharttól. Bár a csavar a könyv végén kitalálható, nekem legalábbis sikerült kitalálni, így is elég érdekes és izgalmas történet volt, alig bírtam letenni.

2. Legjobb sorozat 

Az Üvegtrón sorozatot már a megjelenése óta el szerettem volna kezdeni és nyáron meg is rendeltem, elolvastam. És nem bántam meg. Egyértelműen ez lett az egyik legkedvencebb sorozatom. Minden egyes résszel egyre jobb lesz, úgyhogy remélem hamarosan érkezik a folytatás magyarul.

3. Legjobb sorozatkezdés

Victoria Aveyard Vörös királynő című műve. Remekül felépített világ, remek karakterek, izgalmas történet... Várom a folytatást.

4. Legjobb folytatás

A 2. részektől általában félni szoktam, mivel azok a legrosszabbak, egyenes a mélyrepülés. Ezek a teljesen értelmetlen töltelék részek. Azonban James Dashner Tűzpróbája szöges ellentéte volt ennek. Nekem még az első résznél is sokkal jobban tetszett, sokkal izgalmasabb volt.

5. Legjobb befejezés 

Számomra Cassandra Clare-től A hercegnő volt ez a könyv. A Végzet Ereklyéi után - ami hatalmas kedvencem - úgy éreztem, muszáj még árnyvadászokról olvasnom és bár nem volt ugyanolyan jó, mint a Végzet Ereklyéi, de azért így is hozta a tipikus Cassandra Clare színvonalat. És ugye Will Herondale ... 😏

6. Legjobb női és férfi karakter

Legjobb női karakterek számomra Celaena, az Üvegtrónból és Mare a Vörös királynőből voltak. A férfiak közül Daemon a Luxen sorozatból és Folt a Csitt,csittből voltak.

7. Legjobb páros

Celaena és Rowan A tűz örököséből. Kettejük kapcsolata igazán különleges, nem szerelmesek egymásba, bár szerintem nekik együtt kéne lenniük. Eleinte mentor-tanítvány viszony van közöttük, aztán barátok, majd valami sokkal különlegesebb, amit nem igazán lehet elmagyarázni. 

8. Legviccesebb

A legtöbbet Sophie Kinsella Hová lett Audrey? című művén nevettem. Nem volt olyan oldal, amin ne történt volna olyasmi, amin nevetni lehetett volna. Igazán aranyos, vicces történet, kikapcsolódásnak tökéletes.

9. Legmeghatóbb

Veled minden hely ragyogó Jennifer Niventől. Nem szoktam sírni könyveken, de ezen majdnem sikerült. Egy igazán szép történt egy fiú és a lány szerelméről, aminek nincs hosszú jövője, de ők mégis boldogan próbálják eltölteni ezt a rövid időt.

10. Legnagyobb meglepetés

Számomra a Harry Potter sorozat volt a legnagyobb meglepetés. Rengeteg ideig butaságnak tartottam, nem érdeklődtem iránta, de aztán idén úgy döntöttem, hogy nekikezdek és nem bántam meg. Nem is értem, miért nem kezdtem el hamarabb, átkozom magam ez miatt. Imádom, hatalmas kedvencem lett.

11. Legszebb borító

Az idén olvasott könyveim közül egyértelműen a Párválasztó borítója a legszebb.

12. Legérdekesebb fülszöveg

Michelle Hodkin Mara Dyer eszmélése című művénél a fülszöveg keltette fel az érdeklődésemet. Misztikus, rejtélyes, úgyhogy egyértelmű volt, hogy el kell olvasnom. És nem csalódtam. Nagy kedvencem lett, remélem minél hamarabb érkezik magyarul a folytatás.

13. Legjobban felépített világ

Az Üvegtrón világában imádnék élni. Sarah J. Maas egyszerűen zseniálisat alkotott, leírhatatlanul imádom azt a sorozatot.

14. Legnagyobb csalódás

Tahereh Mafi Ne érints című könyve. A gyönyörű borító ellenére a történet nekem nagyon semmit mondó volt. Alig történt valami, nem igazán nyerte el a tetszésemet. 

15. Legrosszabb borító

Az Illúzió borítója nekem nem igazán nyerte el a tetszésemet. Lehet, hogy a kiadó váltás is közre játszott benne, sőt biztos is, de ez most nem volt az igazi... Viszont a történet ugyanolyan jó volt, mint mindig

16. Legrosszabb sorozatkezdés

Régóta gondolkoztam a Beavatott trilógia elkezdésén és október környékén el is kezdtem. Nem tudom, hogy azért, mert a filmet már egy csomószor láttam vagy mert akkor egyszerűen nem volt hangulatom hozzá, de nem bírtam végigolvasni. Egyelőre félre tettem, meglátom még mi lesz belőle.

17. Új kedvenc író

Sarah J. Maas. Szerintem nem is kell nagyon magyaráznom, hogy miért.

18. Legjobb magyar könyv

Nem nagyon szoktam magyar írók műveit olvasni, csak Leiner Lauráét. Úgyhogy a Hullócsillag és az Illúzió kerül ide. Bár nálam a Bexi-sorozatnak  nincs akkora hatása, mint a Szent Johanna giminek volt anno, de még mindig nagyon imádom Laura írásait.

19. Legjobb külföldi könyv

Lehetetlen választani, ezért inkább felsorolom őket : Üvegtrón, Harry Potter könyvek, Vörös királynő, Mara Dyer eszmélése, Girl Online, A hazudósok, Veled minden hely ragyogó, Párválasztó.

20. Legjobban várt megjelenések

2016-ban is rengeteg könyv fog megjelenni, amiket nagyon várok, úgyhogy külön szedem a magyar és külföldi megjelenéseket. 

Magyar: molyon úgy olvastam, hogy idén érkezhet magyarul Sarah J. Maas-tól a Court of Thorns and Roses, valamint a Mara Dyer folytatása. Tavasszal érkezik a Bexi sorozat 4. része és remélhetőleg -  legalábbis én nagyon remélem -  hogy a Könyvmolyképző kiadja a Soha már utolsó részét Kelly Creaghtől.

Külföldi : Cassandra Clare tovább szövi az árnyvadászok történetét és érkezik a Lady Midnight, Victoria Aveyard pedig továbbkísérteti velünk Mare történetét a Glass Sword című művében. Maggie Stiefvatertől jön a Hollófiúk sorozat befejező része és németül érkezik Renee Ahdieh The Wrath and the Dawnja. Valamint valahol azt olvastam, hogy elvileg idén érkezik a Winds of Winter, a Tűz és jég dala újabb része, de mint tudjuk George R. R. Martinnál sosem tudhatjuk. Valamint érkezik Kiera Cass a The Crown című műve.