2016. január 14., csütörtök

Shadowhunters kritika


Valamikor 2015. elején érkezett a hír, hogy Cassandra Clare nagysikerű könyvsorozatát újra feldolgozzák, de ezúttal tv-sorozat formájában. Ahogy egyre több minden derült ki a sorozatról, úgy nőtt bennem a félelem és a gyanú, hogy a Csontváros megszerzi magának a legtöbbször, legrosszabbul adaptált könyv címet. Engem személy szerint zavart a rengeteg változtatás, az új szereplő gárda se nyerte el a tetszésemet és egyre jobban tartottam tőle. Még most is félve kezdtem el nézni és bevallom, elég nehéz volt elkülönítenem a könyvtől és a filmtől. Vegyes érzéseim vannak vele kapcsolatban és nem tudom biztosra, hogy a jó vagy a rossz vélemények vannak túlsúlyban.

De kezdjük az elején. 

A Csontvárossal  2013. nyarán ismerkedtem meg, nem sokkal a film megjelenése előtt. A könyvet 1 nap alatt kiolvastam és ezzel beírta magát a kedvenc könyveim közé. Egyszerűen imádtam a történetet, a felépített világot, a karaktereket, egyszerűen fogalmazva mindent. Úgyhogy egyértelmű volt, hogy a filmet is meg fogom nézni. Mivel ekkor már a könyv elolvasása után voltam, így szokásaimhoz híven elég kritikusan szemléltem a filmet és igen, elismerem, elég sok dolog kimaradt, elé sok mindent nem magyaráztak el benne, így aki nem olvasta a könyvet nehezen értette meg ( családom többi tagja nem igazán értette, miről is volt szó néha) . De a színészeket szerintem nagyon jól eltalálták benne. Számomra Lily Collins tökéletes Clary volt, úgy éreztem igazán passzol hozzá ez a szerep és Jamie Campbell Bower Jace-alakítását is imádtam. Lena Headeyt a Trónok harcában is imádtam és Jocelynként is nagyon jó volt. Összességében a filmben egyedül Kevin Zegerst nem éreztem a megfelelő Alecnek. Ami még a film mellett szólt, hogy nem volt elsietve, nem kapkodtak el benne semmit.
Rengetegen várták a folytatást és felröppentek olyan pletykák, hogy érkezik a Hamuváros film is, ám végül ezek hamisnak bizonyultak. Majd jött a hír, hogy sorozat készül mindannyiunk kedvencéből. Bíztam benne, hogy ez most egy igazán jó adaptáció lesz, kiküszöbölik benne a film hibáit esetleg és halványan reménykedtem benne, hogy talán pár színész visszatér a sorozatba. De sajnos tévednem kellett. Helyette kaptunk egy teljesen új szereplőgárdát és rengeteg változtatást.


Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy nem lehet teljesen olyan, mint a könyv és hogy valószínűleg pár dolog másképp fog alakulni benne. Nehéz elkülöníteni és egymástól függetlenül nézni a sorozat-könyv-film triót, azok után, hogy olvastam a könyvet, de nekem ez nem igazán ment. Azt is megértem, hogy nem egy olyan sorozatot akartak csinálni, amit azok értenek majd csak meg, akik olvasták a könyvet. Ők ezt úgymond mindenkinek szánták, hogy bárki megérthesse. De nem tetszhet minden mindenkinek. Én személy szerint jópár változtatást értelmetlennek tartok, semmi értelmét nem látom pár átalakításnak és nem minden döntéssel értek egyet.

Abszolút nem értem minek kell Lukenak rendőrnek lennie. Ennyi erővel maradhatott volna ugyanaz, mint a könyvben, mert ennek a rendőr szálnak semmi jelentősége nincs. Nem igazán értem minek szőtték bele ezt a sorozatba, fölösleges volt ezen változtatni. Luke főnökét Vargas kapitányt se értem mit keres itt, remélem nem egy szerelmi háromszög lesz készülőben,.
A másik kérdőjel Dot karaktere. Egyáltalán ki ő és mit akar? Nem igazán értem, mit akartak a készítők a karakterével. Azon kívül, hogy odaadja Clarynek a születésnapi ajándékát és nyit egy portált, nem sok vizet zavar. Pont, mint Maureen. Őt se igazán értem mit akar ebben az egészben.
A másik értelmezhetetlen dolog az Intézet. Ugye a könyvben a Lightwood család, Jace és Hodge él ott, rengeteg üres szobával és sosincs látogatójuk. Nem használnak modern eszközöket, a régi hagyományokat viszik tovább, a régi eszközöket használják. Ellenben a sorozatban rengeteg ember van ott és az egész olyan akár egy tech barlang, a modern technika minden vívmányával. Én komolyan csak így néztem, hogy ez most mi. Értem én, hogy haladni kell a korral, na de azért mégis.
Valentine csatlósain én csak nevetni tudtam. Eszméletlen bénák, annyira szánalmasak, mint akik azt se tudják mit kéne csinálniuk. Nyugodtan végignézik, ahogy Jocelyn megissza az altatót, nem támadnak, mikor alkalmuk lehetne, csak állnak ott Dot előtt, egyszerűen csak nevetni lehet rajtuk. A másik hogy miért vannak Csernobilban? Miért, mi köze van ennek bármihez is? Néha elgondolkoztam azon, hogy ezt most az írók komolyan gondolták vagy csak hülyéskednek...

Számomra néhány dolog annyira elkapkodott volt, annyira elsiették a dolgokat. Néhány jelenet és dialógus annyira értelmetlen volt és annyira rosszul jöttek ki. Mint például amikor Jace nekimegy Clarynek és már egyből jön a Látással...Miért kellett ezt így elkapkodni?? Ezen kívül a Pandemonium jelenetnél Clary olyan, mint aki azt se tudja, mit kell csinálnia...Csak áll ott, meg úgy van és közben halálosan kétségbeesett fejet vág a szeráfpengével a kezében. Esküszöm, én nem bírtam ki röhögés nélkül azt a részt, amikor ellöki a démoncsajt és kiabálja neki, hogy ,, Vigyázz! " Számomra ez annyira idétlenül jött ki.

És akkor a színészek. Kat nekem annyira nem ,, clarys " , egyszerűen nekem nem passzol hozzá. Jobb volt, mint vártam, de akkor sem hiszem el, hogy nem találtak volna valaki jobbat. Clary nem ennyire ,, csajos " vagy hogy is fogalmazzam. Néhány szettjét mintha összecserélték volna más ruháival... Katben semmi művészlélek-féle nincs, nekem csak így egyszerűen nem az igazi. Tudom, hogy nehéz mindenkinek megfelelőt találni, sőt sosem lesz olyan, ami mindenkinek megfelel,de én kimerem jelenteni, hogy sokkal jobbat is lehetett volna találni.
Dommal, mint Jace különösebb bajom nincs. Bár néha kicsit erőltetettek voltak a beszólásai és nem is a kellő reakciót váltották ki belőlem. Még mindig úgy gondolom, Jamie jobban alakította Jace-t, de tudom, el kell szakadnom a filmtől és a saját elképzeléseimtől.
Matthew, mint Alec, egyszerűen tökéletes. Ő abszolút telitalálat, feldobja a sorozatot, maximálisan eltalálták a színész-karakter párost. Ezért plusz pont jár a készítőknek.
Alberto és Simon karaktere nagyon passzol, őt így sokkal jobban elviselem, mint a könyvben, ahol amúgy utáltam. Clary és Simon barátsága nagyon jól lett ábrázolva, sokkal jobban, mint a filmben, úgyhogy itt is jár a pluszpont.
Magnusból még nem kaptunk sokat, de ő is elég elfogadható lett, kíváncsian várom a Malec részeket.
Luke karakterének változtatásait leszámítva szerintem egész jó lett. Tetszett, hogy sokkal erősebb a kapcsolata Claryékkel, jobban beleillik a családba.
Amiért nagyon haragszom, az Izzy karaktere. Várható volt, hogy elég ribancos lesz (már elnézést a kifejezésért), de azért mindennek van határa. Oké, hogy Izzy vagány, magabiztos, elég nőies, csinos, de azért nem kell ennyire túljátszani. És Emeraude pont ezt tette. Szörnyű lett, ez már túl sok volt, nem igazán találták meg a készítők a határt közönséges és elfogadható között.


Összegezve fogalmam nincs, mit gondoljak róla. Nem volt rossza, de a jótól is nagyon messze volt. Vegyes érzéseim vannak vele kapcsolatban és még nem tudom, hogy jók-e vagy rosszak. Persze, ez még csak az első rész volt, nem lenne fair ennyi után lehúzni az egészet. Lehet jobb lesz, vagy nem, ezt még nem tudhatjuk. Biztos, hogy tovább fogom nézni, de az is biztos, hogy nem ez lesz a kedvencem. Még úgy próbálok megbarátkozni mindennel és elfogadni ezeket a dolgokat, de nehéz szétválasztanom a könyvtől. És ugye (legalábbis szerintem) senki nem szereti, ha elrontják a kedvenc könyvének adaptációját...
Meglátjuk mit hoznak/ígérnek a következő részek, de biztos, hogy Alec miatt megéri majd nézni ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése