Harmincöt lány. Egy korona. Egy lehetőség, ami az életben csak egyszer adódik.
Kiadó : Gabo
Oldalszám : 360
Sorozat : Párválasztó
Következő rész : Az Elit
Ami először megfogott ebben a könyvben, az a borítója volt. Az egyik legjobban sikerült borítók közé sorolnám, hiszen egyszerűen gyönyörűre sikeredett és úgy tűnik, a többi rész borítója is tudta hozni a színvonalat. Ez az ami megmentette számomra a könyvet, mivel a fülszöveg semmi érdeklődést nem keltett bennem. Őszintén nem értem, hogy lehetett erre a témára még 3 - 4 részt és kiegészítő köteteket építeni. Nekem egyszerűen elnyújtottnak érződött a könyv elolvasása előtt és még az elolvasása után is.
A történet a jövőben játszódik Amerika területén, aholis az újjáépült országot Illeának hívják. Az embereket különböző kasztokba osztották be foglalkozásuk és születésük alapján. A társadalom élén a királyi család áll, legalján a nincstelenek helyezkednek el. A királyságban nagy népszerűségnek örvend a Párválasztó, ami tulajdonképpen egy casting show és egy verseny egyben. A Párválasztó alatt a trónörökös - legyen az fiú vagy lány - a kiválasztott lányok/fiúk közül kiválasztja lelki társát, élettársát, akivel együtt fog uralkodni. Bárki lehet a trónörökös párja, akármelyik kasztból, aki elérte a megfelelő kort és jelentkezett a Párválasztóra.
Ide jelentkezik édesanyja unszolására America Singer, a főhősnők, akit hogy hogy nem, beválogatnak a castingra. Azonban a lány már megtalálta élete szerelmét Aspen személyében és semmi kedve nincs Maxon herceggel megismerkedni. Majd végül, miután Aspen összetöri a szívét, elhatározza, hogy mégis elmegy a Párválasztóra. Természetesen a nép egyik kedvence lesz és ő találkozik először Maxonnal, akiről meglepődve tapasztalja, hogy nem is olyan karótnyelt,felfuvalkodott, mint ahogy azt várta. Szerez barátnőket és vetélytársakat is és a szobalányaival is baráti viszonyt alakít ki.
Bár a történet disztópikus, szinte alig tudunk meg valamit az akkori világról. Tudjuk, hogy vannak kasztok, hogy valamennyivel a 4. világháború után járunk, de ezen kívül semmit. Én személy szerint jobban kifejtettem volna a történelmi, társadalmi háttért. Pár oldal arról, hogy pontosan mi is történt, hogy alakultak ki a kasztok, a lázadókat mi sarkallta arra, hogy ellenkezzenek a törvénnyel és hogy milyen csoportjaik vannak. De ehelyett kapunk értelmetlen hisztiket és locsogásokat, hajtépést, vitákat és versengést. Valamint a könyv második felében mindent elnyom a rózsaszín köd - tündérmese - csillivilli kalitka trió. Nagyon ritkán köszön csak vissza a való élet, egy - két támadás alkalmával, de itt ennyiben ki is merül.
Számomra a könyv teljesen kiszámítható, már konkrétan az első rész alatt érezni lehet, hogy mi lesz ebből, úgyhogy ezért se értem, hogy mit lehet ezen ennyi részen keresztül húzni.
Ami még eléggé zavart, azok a nevek voltak. Voltak normálisak... és voltak olyanok, mint a Tuesday. Most komolyan, miért pont Tuesday? Ettől jobb nem volt? Valamint America Singer... America mint a Illeá korábbi neve és Singer, mint énekes, mivel America ötösként a művészekhez tartozik.
A szereplők közül senki nem nőtt igazán a szívemhez. Americát néha nagyon nem értettem, hogy miért csinálta azt amit és a hirtelen hisztijeitől frászt kaptam, de tény, hogy voltak jó pillanatai is. Aspen és Maxon közül nem tudom kihez húz jobban a szívem, úgy őszintén egyikük se fogott meg, de talán Maxont mondanám, mivel sejtem, hogy ő fog kettejük közül kikerülni győztesen. A többi lány gyakorlatilag csak töltelék szereplő volt, kivéve talán Marleet és Celeste-t, róluk többet lehetett megtudni.
DE, hatalmas de, mindezen hibái ellenére a könyv mégis tetszett és valami szerethetővé tette számomra. Kikapcsolódásként tökéletes volt, valamint mivel németül olvastam, nyelvgyakorlás szempontjából is teljesítette szolgálatát. Őszintén nem tudnám leírni, miért alakult úgy, hogy végül megszerettem, holott az elején nem igazán akart megfogni, Biztosan el fogom olvasni a következő részt, kíváncsi vagyok mit lehet ennyi ideig húzni rajta és hogyan jut el America odáig, amit én nagyon várok és erős sejtésem van rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése