Kiadó : Gabo
Oldalszám : 292
Sorozat : Ne érints trilógia
Következő rész : Ne keress
Fülszöveg : Senki sem tudja, miért végzetes Juliette érintése, de a Regeneráció kormányának tervei vannak vele. És terveik között szerepel, hogy fegyverként használják a lányt.
De Juliette-nek is megvannak a maga tervei.
Soha életében nem volt szabad, ám végre felfedezi magában az erőt, hogy visszavágjon. És megtalálja a jövőt az egyetlen fiúval, akiről azt hitte, örökre elvesztette.
Ez a könyv / trilógia mostanában elég felkapott lett, rengeteg bloggernél, booktubernél láttam már és elég jó véleményekkel voltak róla. Szülinapomra rendeltem meg a könyvet és a hét elején sikerült is befejeznem az olvasását. Nem vagyok nagy disztópia fan, nem igazán áll hozzám közel ez a műfaj, de adtam neki egy esélyt. Úgy álltam hozzá, hogy tetszeni fog, a történet is ígéretesnek hangzott, de ennek ellenére nem igazán nyerte el a tetszésemet.
A történet elején megismerjük a főszereplőt, Juliette - et, akit egy elmegyógyintézetben tartanak bezárva 264 napja , ugyanis az érintése halálos. Az írónő tökéletesen érzékelteti a lány lelkiállapotát az áthúzott sorokkal, a hirtelen témaváltásokkal és az összekuszáltsággal. A lány a bezártságtól és az egyedülléttől kezd megőrülni. Ekkor azonban egy szobatársat kap, természetesen egy fiút, akinek a személyében egy régi ismerősét fedezi fel. Azonban Juliette-et elszállítják a Regenerációhoz, ahol jó körülmények között élhet. De ők csak a lány erejét akarják felhasználni. Adamről, a szobatársáról kiderül, hogy a Regenerációnak dolgozik, mint katona és az ő feladata,hogy a lányra vigyázzon, mint egyfajta testőr. Azonban Adam és ő egymásba szeretnek és el kezdik tervezni a szökésüket, amit sikeresen végre is hajtanak. De a dolgok ezután se lesznek könnyebbek...
Alapjában véve a történet nem lenne rossz, egész érdekes, de az első részben alig történik valami. Egyfajta előkészítés lehet a második részhez, de engem nem igazán kötött le. Elég lassan indult a cselekmény és sajnos ez a lassúság megmaradt. Konkrétan onnantól indultak be az események,hogy megszöktek és örültem,hogy végre van valami akció, történik valami. De ezután a történet újra lelassult és eseménytelen volt. Aztán megint történik valami, amikor elindulnak megkeresni azt a bizonyos biztonságos helyet, de miután kijutnak a városból, újra nem történik semmi. Gyakorlatilag az utolsó 50 oldal nem szól semmiről.
Amiért viszont az írónő hatalmas dicséretet érdemel, azok a gyönyörű metaforák, amikkel telepakolta a regényt. Csodálatosan vannak megfogalmazva, egyszerűen gyönyörűek. Számomra ez tette a regényt elviselhetővé, miattuk nem hagytam abba az olvasást. Kettő abszolút kedvencem lett : ,,
Mindig csodáltam az esőcseppeket. Csodálom, hogy mindig lefelé esnek, megbotlanak saját lábukban, elfelejtenek ejtőernyőt venni, és csak úgy leugranak az égből a bizonytalan cél felé. "
"Két szemem két profi zsebtolvaj, ellop mindent, hogy elmém raktárában őrizze meg a látványt."
A szereplőkkel kapcsolatban, nos... Se Juliette, se Adam nem lett a kedvencem. Az egész kapcsolatukat elsietettnek éreztem, alig pár nap/hét után már biztosak benne, hogy ők egymásnak lettek teremtve és örökké együtt lesznek. Gyakorlatilag a szerelmük kibontakozása kimaradt a történetből. Megismerik egymást és rá egy napra már párként olvashatunk róluk. Abszolút nem voltam oda egyikükért sem, a kapcsolatukért sem, szóval nem sikerült megkedvelnem őket.
Viszont Kenji és Warner feldobták a regényt, ők a kedvenceim lettek. Kenji stílusát egyszerűen imádtam, én sokkal nagyobb részt szenteltem volna neki, több olyan jelenetet olvastam volna, amiben ő is szerepel. Warner egy igazi rosszfiú,nem érdekli senki és semmi, fiatalkora ellenére már igen befolyásos pozícióban van. Személy szerint én jobban örültem volna, ha Juliette vele maradt volna, benne több fantázia van, mint Adam karakterében.
Összességében nem lett kedvencem a könyv. Persze, voltak benne pár egész jóra sikeredett jelenet,karakter, de ez nem tudom, hogy elég-e ahhoz, hogy folytassam. Nem zárkózom el az elől,hogy elolvassam a második részt, de valószínűleg ez nem a közel jövőben lesz. Egyelőre hagyom még, még gondolkodom rajta, de valószínűleg nem fog nagyon a szívemhez nőni a regény. Majd meglátjuk, mi lesz.Viszont a borító gyönyörű, úgyhogy ezért megérte megvenni.
Szám szerint értékelve : 5/3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése