Marissa Meyer - Cinder

Hamupipőke a kiborgok között

Kiadó : Alexandra 

Oldalszám : 432

Sorozat : Holdbéli krónikák

Következő rész : Scarlet

Fülszöveg : Százhuszonhat évvel a negyedik világháború után emberek és kiborgok népesítik be Új Peking utcáit. A népességet halálos járvány tizedeli. Az űrből kegyetlen holdlakók figyelnek és várnak a megfelelő alkalomra… Senki sem sejti, hogy a Föld sorsa egyetlen lány kezében van… 

Cindert, a tizenhat éves kiborgot a társadalom nagy része technológiai tévedésnek tartja, mostohaanyja pedig ki nem állhatja. De a kiborglétnek is megvannak a maga előnyei: Cinder szinte mindent meg tud javítani (robotokat, lebegőket, sőt még a saját meghibásodott alkatrészeit is), ezért Új Peking legjobb műszerészének tartják. E hírnevének köszönheti azt is, hogy Kai herceg személyesen keresi fel, hogy hozza helyre meghibásodott androidját. A megbízás „nemzetbiztonsági ügy”. 
Vajon tényleg Cinder kezében van a Föld jövőjének kulcsa? Vagy a holdbéli királynőnek sikerül varázserejével és más fondorlatokkal meghódítania Kai herceget és vele az egész világot? A Holdbéli krónikák első könyve Hamupipőke klasszikus meséjét kombinálja a Terminátor és a Star Wars elemeivel. Az eredmény egy fantasztikus, magával ragadó történet.

A német borítók

Marissa Meyer könyvével már korábban is találkoztam, de akkor valahogy nem fogott meg a fülszövege és a borítója sem. Valamikor a 4. rész megjelenésénél lettem kíváncsi a könyvre, mivel szó szerint mindenhol erről a könyvről beszéltek. Az összes booktuber, akit nézek, éltette ezt a sorozatot, úgyhogy úgy döntöttem elolvasom, kíváncsi voltam miért ilyen nagy a hype körülötte. Németül olvastam, ennek az volt az oka, hogy mivel a kötetek magyar kiadás nem áll túl fényesen és nem szerettem volna félbehagyni, ha esetleg megtetszik.

A történet a negyedik világháború után játszódik 126 évvel. Aki ismeri az eredeti Hamupipőke történetet és persze ki ne ismerné, az kb. tudja az alaphelyzetet. Cinder ugye a mostohaanyjával és két mostohatestvérével él Új Pekingben. Itt is szintén ő dolgozik a család megélhetéséért és nagyon jól, mivel a város egyik legjobb műszerészének tartják. Egy nap aztán Kai herceg felkeresi, mivel szeretné vele megjavíttatni androidját,mivel egy fontos kutatásban van segítségére. Eközben Cindert elviszik egy kutatócsoporthoz akik a kék pestis ellenszerét kutatják és ehhez kiborgokra van szükségük. Cinderről kiderül, hogy immunis  a betegséggel szemben, amiről eddig azt hitték nem lehetséges. Eközben Levana királynő a Holdról látogatóba érkezik a Földre, hogy hozzámenjen Kai herceghez és uralma alá hajthassa a Földet. Cindernek szembe kell néznie a múltjával és rá kell jönnie, hogy ki is ő valójában, hogy megmenthesse a Földet és Kait...

Kisgyerekként a kedvenc mesém a Hamupipőke volt, úgyhogy kíváncsi voltam rá, milyen lesz ez a feldolgozás / átdolgozás. És hogy őszinte legyek nem csalódtam. Nem követte mindenhol a klasszikus történetet, de szerintem így is egy nagyon jó újragondolás volt. Maga a világ elképzelése is egyedi volt, másik könyvben én még nem találkoztam ilyen jövőképpel. Minden nagyon jól volt felépítve, a szereplők, a világkép stb. Ami engem zavart egy picit, az maga a történet eleje volt. Nagyon lassan indult az egész és talán ez is az oka, hogy nem sikerült úgy haladnom vele, ahogy terveztem. Az első kb. 100 - 150 oldalon alig történt valami, egy picit untatott is, de a könyv végére azért beindultak az események és utána le se lehetett tenni. Maga a csavar kitalálható, sejthető, de hogy őszinte legyek, többet ki lehetett volna hozni ebből. A történet vége nyitott, érződik rajta, hogy itt még lesz valami és ezt bizonyítja a további 3 kötet is.

A főszereplő Cinder szerethető karakter volt, volt humorérzéke, barátságos, de ugyanakkor nem félt kimondani semmit. Ami engem picit zavart benne, az az volt, hogy nem mert szembeszállni a mostohájával, valamint hogy szégyellte magát amiért kiborg és állandóan rejtegette a robot testrészeit,. nem merte felvállalni őket. Kai karaktere is szimpatikus volt, ő i igazán humoros karakter volt, bár nekem nem uralkodónak való. Viszont kettejüknek együtt kel lenniük és én nagyon haragszom az írónőre, amiért így zárta le ebben a részben kettejük történetét. Peony és Iko karakterét is nagyon szerettem, sajnáltam, azt ahogy az ő szerepük végződött. Levanát tiszta szívemből utáltam, nagyon remélem, hogy sikerül majd eltakarítani az útból. 

Összességében egy jó történet volt, abszolút megértem, miért szeretik ennyien. Biztos, hogy nemsokára el fogom olvasni a 2. részt, kíváncsi vagyok mi fog a továbbiakban történni. Szerintem megéri elolvasni, nem fog senki csalódni benne. 

5 / 4.5

Mary E. Pearson - Az árulás csókja

Egy hercegnő keresi a helyét az újjászületett világban.

Kiadó : Gabo 

Oldalszám : 408

Sorozat : A Fennmaradottak krónikái

Következő rész : The Heart of Betrayal

Fülszöveg : Megszökik az esküvője napján. Ősi iratokat lop el a kancellár titkos gyűjteményéből. A saját apja küld fejvadászokat utána. 

Ő Lia hercegnő, Morrighan Királyságának Első Leánya. 

Morrighan Királyságának rendjét hagyományok és egy letűnt világ történetei szabják meg, de bizonyos hagyományoknak Lia nem hajlandó engedelmeskedni. Az elrendezett házasság elől menekülő és új életre vágyó lány az esküvője reggelén egy távoli halászfaluba szökik. Egy fogadóban talál munkát, ahová hamarosan két idegen érkezik, de Lia mit sem tud arról, hogy egyikük az elhagyott herceg, a másik pedig egy ellene küldött orgyilkos. 

Megtévesztés és árulás szövi hálóját a három fiatal köré, és Lia veszedelmes titkokra bukkan, amelyek elpusztíthatják a világát. A titkokon túl azonban olyasmit is talál, amire nem számított – szerelmet.

Mary E. Pearson könyvével már régóta szemeztem, de csak most jutottam el oda, hogy elolvassam. Rengeteg jót hallottam róla, a külföldi booktuberek csak áradoztak róla és a magyar bloggerek is oda voltak érte. Emellett a fülszövege is felkeltette az érdeklődésemet. 

Sajnos nem teljesen azt kaptam amire számítottam és nem igazán haladtam vele úgy, ahogy elterveztem, de összességében nem volt ez egy rossz történet.

A könyv főszereplője Lia, Morrighan Királyságának Első Leánya, aki úgy dönt, ellenszegül szülei parancsának és esküvője reggelén megszökik szolgálójával, legjobb barátnőjével, Pauline-nal. Terravinbe menekülnek, ahol egy fogadóban, Pauline nagynénjénél kezdenek el dolgozni. Lia megkapja, amire vágyott, elmenekült a megrendezett házasság elől és végre normális, hétköznapi életet élhet, ráadásul úgy tűnik, senki sem keresi a hercegnőt. Egy nap azonban két idegen érkezik, akik egyből felkeltik a lány érdeklődését. Egyikük a cserbenhagyott herceg, a másikuk az utána küldött orgyilkos, azonban a lány ezt nem tudja. Liának azonban más miatt is kell aggódnia. Szökése napján ellopott egy fontos iratot, ami alapjaiban változtathatja meg a királyság jövőjét...

Így jobban belegondolva, a szereplők nagyon hasonlítanak a Reign színészeire

Mary E. Pearson regénye igazán ötletes és kidolgozott. A történelmi háttér - Morrighan történelme - nagyon jól van leírva, nem kis munka lehetett kitalálni. Maga az egész könyv háttere zseniális. Nekem személy szerint nagyon tetszett ez a történelmi szál, valamint a fejezetek elején Gaudrel emlékiratai vagy a Venda-énekek, a versek. Talán ez volt a legjobb a könyvben. 

Az írónő azt is zseniálisan megoldotta, hogy ne könnyen lehessen rájönni, hogy Rafe és Kaden közül melyikük az orgyilkos és melyikük a herceg. Gyakorlatilag a könyv második felének a felénél derül ki, hogy melyikük melyik. Már a két fiú megjelenésénél sejtettem, melyikük lesz az orgyilkos, melyikük a herceg és a sejtésem beigazolódott. Ezért is pluszpont jár az írónőnek.

Ami engem zavart a könyvben, az az volt, hogy az eleje nagyon vontatott volt. Gyakorlatilag a könyv első felében a szökés kivételével alig történik valami és a második, izgalmasabb résznél is vannak töltelékjelenetek, amiknek nem sok értelme van. Talán ez volt az oka, hogy nem bírtam ráhangolódni és úgy haladni vele, ahogy szerettem volna. A másik ami zavart, az az volt, hogy valamiről beszéltek pl. az adottságról, amiről az olvasónak fogalma sincs mi az és valamikor majd 30 oldallal később magyarázza el az írónő, hogy akkor mi is az. Jópárszor előfordult ez a könyvben és ez számomra igen zavaró volt.

Lia, a hisztis fiatal lány  a könyv végére igazi felnőtt nővé válik, aki érett az uralkodásra és a komoly ügyekben is jól tud dönteni ( a szökés miatt jut eszembe a hisztis jelző róla, mennyi minden egyszerűbb lett volna, ha nyugton marad, de akkor semmi értelme nem lett volna a történetnek, szóval ezt is megértem ) . Ami külön szimpatikus volt vele kapcsolatban, hogy nem félt kinyitni a száját és beszólni másnak, elmondani a saját véleményét és hercegnő létére a munkától se viszolygott. Érződött a karakterén és tetteiből, hogy a szeretteiért bármire képes lenne. Rafe és Kaden közül nekem végig Rafe volt a szimpatikusabb. Kadennel kapcsolatban volt egy érzésem, ami be is igazolódott. Az ő karakterét nagyon nem szerettem, abszolút nem passzolt volna Liához. Ellenben Rafe karakterét imádtam és kezdettől fogva neki szurkoltam, hogy ő szerezze meg Liát. Nekik kettőjüknek együtt kell lenniük, imádtam őket együtt. 

Arabella Celestine Idris Jezelia

Összességében nem volt egy rossz könyv, igazán ötletes és érdekes volt, de nem kerül be a kedvenceim közé. Mindenesetre remélem nemsokára érkezik a folytatás magyarul, mert mindenképpen kíváncsi vagyok rá mi lesz.

 5/4