Egy hercegnő keresi a helyét az újjászületett világban.
Kiadó : Gabo
Oldalszám : 408
Sorozat : A Fennmaradottak krónikái
Következő rész : The Heart of Betrayal
Fülszöveg : Megszökik az esküvője napján. Ősi iratokat lop el a kancellár titkos gyűjteményéből. A saját apja küld fejvadászokat utána.
Ő Lia hercegnő, Morrighan Királyságának Első Leánya.
Morrighan Királyságának rendjét hagyományok és egy letűnt világ történetei szabják meg, de bizonyos hagyományoknak Lia nem hajlandó engedelmeskedni. Az elrendezett házasság elől menekülő és új életre vágyó lány az esküvője reggelén egy távoli halászfaluba szökik. Egy fogadóban talál munkát, ahová hamarosan két idegen érkezik, de Lia mit sem tud arról, hogy egyikük az elhagyott herceg, a másik pedig egy ellene küldött orgyilkos.
Megtévesztés és árulás szövi hálóját a három fiatal köré, és Lia veszedelmes titkokra bukkan, amelyek elpusztíthatják a világát. A titkokon túl azonban olyasmit is talál, amire nem számított – szerelmet.
Mary E. Pearson könyvével már régóta szemeztem, de csak most jutottam el oda, hogy elolvassam. Rengeteg jót hallottam róla, a külföldi booktuberek csak áradoztak róla és a magyar bloggerek is oda voltak érte. Emellett a fülszövege is felkeltette az érdeklődésemet.
Sajnos nem teljesen azt kaptam amire számítottam és nem igazán haladtam vele úgy, ahogy elterveztem, de összességében nem volt ez egy rossz történet.
A könyv főszereplője Lia, Morrighan Királyságának Első Leánya, aki úgy dönt, ellenszegül szülei parancsának és esküvője reggelén megszökik szolgálójával, legjobb barátnőjével, Pauline-nal. Terravinbe menekülnek, ahol egy fogadóban, Pauline nagynénjénél kezdenek el dolgozni. Lia megkapja, amire vágyott, elmenekült a megrendezett házasság elől és végre normális, hétköznapi életet élhet, ráadásul úgy tűnik, senki sem keresi a hercegnőt. Egy nap azonban két idegen érkezik, akik egyből felkeltik a lány érdeklődését. Egyikük a cserbenhagyott herceg, a másikuk az utána küldött orgyilkos, azonban a lány ezt nem tudja. Liának azonban más miatt is kell aggódnia. Szökése napján ellopott egy fontos iratot, ami alapjaiban változtathatja meg a királyság jövőjét...
Így jobban belegondolva, a szereplők nagyon hasonlítanak a Reign színészeire |
Mary E. Pearson regénye igazán ötletes és kidolgozott. A történelmi háttér - Morrighan történelme - nagyon jól van leírva, nem kis munka lehetett kitalálni. Maga az egész könyv háttere zseniális. Nekem személy szerint nagyon tetszett ez a történelmi szál, valamint a fejezetek elején Gaudrel emlékiratai vagy a Venda-énekek, a versek. Talán ez volt a legjobb a könyvben.
Az írónő azt is zseniálisan megoldotta, hogy ne könnyen lehessen rájönni, hogy Rafe és Kaden közül melyikük az orgyilkos és melyikük a herceg. Gyakorlatilag a könyv második felének a felénél derül ki, hogy melyikük melyik. Már a két fiú megjelenésénél sejtettem, melyikük lesz az orgyilkos, melyikük a herceg és a sejtésem beigazolódott. Ezért is pluszpont jár az írónőnek.
Ami engem zavart a könyvben, az az volt, hogy az eleje nagyon vontatott volt. Gyakorlatilag a könyv első felében a szökés kivételével alig történik valami és a második, izgalmasabb résznél is vannak töltelékjelenetek, amiknek nem sok értelme van. Talán ez volt az oka, hogy nem bírtam ráhangolódni és úgy haladni vele, ahogy szerettem volna. A másik ami zavart, az az volt, hogy valamiről beszéltek pl. az adottságról, amiről az olvasónak fogalma sincs mi az és valamikor majd 30 oldallal később magyarázza el az írónő, hogy akkor mi is az. Jópárszor előfordult ez a könyvben és ez számomra igen zavaró volt.
Lia, a hisztis fiatal lány a könyv végére igazi felnőtt nővé válik, aki érett az uralkodásra és a komoly ügyekben is jól tud dönteni ( a szökés miatt jut eszembe a hisztis jelző róla, mennyi minden egyszerűbb lett volna, ha nyugton marad, de akkor semmi értelme nem lett volna a történetnek, szóval ezt is megértem ) . Ami külön szimpatikus volt vele kapcsolatban, hogy nem félt kinyitni a száját és beszólni másnak, elmondani a saját véleményét és hercegnő létére a munkától se viszolygott. Érződött a karakterén és tetteiből, hogy a szeretteiért bármire képes lenne. Rafe és Kaden közül nekem végig Rafe volt a szimpatikusabb. Kadennel kapcsolatban volt egy érzésem, ami be is igazolódott. Az ő karakterét nagyon nem szerettem, abszolút nem passzolt volna Liához. Ellenben Rafe karakterét imádtam és kezdettől fogva neki szurkoltam, hogy ő szerezze meg Liát. Nekik kettőjüknek együtt kell lenniük, imádtam őket együtt.
Arabella Celestine Idris Jezelia |
Összességében nem volt egy rossz könyv, igazán ötletes és érdekes volt, de nem kerül be a kedvenceim közé. Mindenesetre remélem nemsokára érkezik a folytatás magyarul, mert mindenképpen kíváncsi vagyok rá mi lesz.
5/4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése