Marissa Meyer - Cinder

Hamupipőke a kiborgok között

Kiadó : Alexandra 

Oldalszám : 432

Sorozat : Holdbéli krónikák

Következő rész : Scarlet

Fülszöveg : Százhuszonhat évvel a negyedik világháború után emberek és kiborgok népesítik be Új Peking utcáit. A népességet halálos járvány tizedeli. Az űrből kegyetlen holdlakók figyelnek és várnak a megfelelő alkalomra… Senki sem sejti, hogy a Föld sorsa egyetlen lány kezében van… 

Cindert, a tizenhat éves kiborgot a társadalom nagy része technológiai tévedésnek tartja, mostohaanyja pedig ki nem állhatja. De a kiborglétnek is megvannak a maga előnyei: Cinder szinte mindent meg tud javítani (robotokat, lebegőket, sőt még a saját meghibásodott alkatrészeit is), ezért Új Peking legjobb műszerészének tartják. E hírnevének köszönheti azt is, hogy Kai herceg személyesen keresi fel, hogy hozza helyre meghibásodott androidját. A megbízás „nemzetbiztonsági ügy”. 
Vajon tényleg Cinder kezében van a Föld jövőjének kulcsa? Vagy a holdbéli királynőnek sikerül varázserejével és más fondorlatokkal meghódítania Kai herceget és vele az egész világot? A Holdbéli krónikák első könyve Hamupipőke klasszikus meséjét kombinálja a Terminátor és a Star Wars elemeivel. Az eredmény egy fantasztikus, magával ragadó történet.

A német borítók

Marissa Meyer könyvével már korábban is találkoztam, de akkor valahogy nem fogott meg a fülszövege és a borítója sem. Valamikor a 4. rész megjelenésénél lettem kíváncsi a könyvre, mivel szó szerint mindenhol erről a könyvről beszéltek. Az összes booktuber, akit nézek, éltette ezt a sorozatot, úgyhogy úgy döntöttem elolvasom, kíváncsi voltam miért ilyen nagy a hype körülötte. Németül olvastam, ennek az volt az oka, hogy mivel a kötetek magyar kiadás nem áll túl fényesen és nem szerettem volna félbehagyni, ha esetleg megtetszik.

A történet a negyedik világháború után játszódik 126 évvel. Aki ismeri az eredeti Hamupipőke történetet és persze ki ne ismerné, az kb. tudja az alaphelyzetet. Cinder ugye a mostohaanyjával és két mostohatestvérével él Új Pekingben. Itt is szintén ő dolgozik a család megélhetéséért és nagyon jól, mivel a város egyik legjobb műszerészének tartják. Egy nap aztán Kai herceg felkeresi, mivel szeretné vele megjavíttatni androidját,mivel egy fontos kutatásban van segítségére. Eközben Cindert elviszik egy kutatócsoporthoz akik a kék pestis ellenszerét kutatják és ehhez kiborgokra van szükségük. Cinderről kiderül, hogy immunis  a betegséggel szemben, amiről eddig azt hitték nem lehetséges. Eközben Levana királynő a Holdról látogatóba érkezik a Földre, hogy hozzámenjen Kai herceghez és uralma alá hajthassa a Földet. Cindernek szembe kell néznie a múltjával és rá kell jönnie, hogy ki is ő valójában, hogy megmenthesse a Földet és Kait...

Kisgyerekként a kedvenc mesém a Hamupipőke volt, úgyhogy kíváncsi voltam rá, milyen lesz ez a feldolgozás / átdolgozás. És hogy őszinte legyek nem csalódtam. Nem követte mindenhol a klasszikus történetet, de szerintem így is egy nagyon jó újragondolás volt. Maga a világ elképzelése is egyedi volt, másik könyvben én még nem találkoztam ilyen jövőképpel. Minden nagyon jól volt felépítve, a szereplők, a világkép stb. Ami engem zavart egy picit, az maga a történet eleje volt. Nagyon lassan indult az egész és talán ez is az oka, hogy nem sikerült úgy haladnom vele, ahogy terveztem. Az első kb. 100 - 150 oldalon alig történt valami, egy picit untatott is, de a könyv végére azért beindultak az események és utána le se lehetett tenni. Maga a csavar kitalálható, sejthető, de hogy őszinte legyek, többet ki lehetett volna hozni ebből. A történet vége nyitott, érződik rajta, hogy itt még lesz valami és ezt bizonyítja a további 3 kötet is.

A főszereplő Cinder szerethető karakter volt, volt humorérzéke, barátságos, de ugyanakkor nem félt kimondani semmit. Ami engem picit zavart benne, az az volt, hogy nem mert szembeszállni a mostohájával, valamint hogy szégyellte magát amiért kiborg és állandóan rejtegette a robot testrészeit,. nem merte felvállalni őket. Kai karaktere is szimpatikus volt, ő i igazán humoros karakter volt, bár nekem nem uralkodónak való. Viszont kettejüknek együtt kel lenniük és én nagyon haragszom az írónőre, amiért így zárta le ebben a részben kettejük történetét. Peony és Iko karakterét is nagyon szerettem, sajnáltam, azt ahogy az ő szerepük végződött. Levanát tiszta szívemből utáltam, nagyon remélem, hogy sikerül majd eltakarítani az útból. 

Összességében egy jó történet volt, abszolút megértem, miért szeretik ennyien. Biztos, hogy nemsokára el fogom olvasni a 2. részt, kíváncsi vagyok mi fog a továbbiakban történni. Szerintem megéri elolvasni, nem fog senki csalódni benne. 

5 / 4.5