Kiadó : Könyvmolyképző
Oldalszám : 360
Sorozat : To All the Boys I've Loved Before
Következő rész : P. S. I Still Love You
Fülszöveg : Írás közben egy csöppet sem fogom vissza magam. Úgy fogalmazok, mintha ő soha nem olvasná el. Merthogy nem is olvassa. Minden egyes titkos gondolatomat, gondos megfigyelésemet, mindent, amit eltettem magamban, belesűrítem egy levélbe. Amikor megírtam, lezárom, megcímezem, majd elteszem a pávakék kalapdobozba.
Ezek nem szerelmes levelek a szó legszorosabb értelmében. Akkor íródnak, amikor már nem akarok többé szerelmes lenni. Búcsúlevelek. Mert miután megírtam őket, nem emészt többé a mindent felemésztő szerelem. Onnantól fogva úgy tudom megenni reggel a gabonapelyhet, hogy közben nem azon jár az eszem, vajon ő is banánnal szereti-e a Cheeriost. Úgy éneklem a szerelmes dalokat, hogy már nem neki éneklem. Ha a szerelem olyan, mint a megszállottság, a leveleim olyanok, mint az ördögűzés. Megszabadítanak. Legalábbis azt kéne tenniük.
Jenny Han könyvével számtalan külföldi booktuber videójában találkoztam és mindenki egytől egyig imádta. Én eddig nem olvastam semmit az írónőtől és mostanában nem is olvastam sok könyvet ebben a műfajban, de úgy gondoltam adok egy esélyt ennek a könyvnek. A fülszövege is érdekes volt, valamint a címe is figyelemkeltő és jól hangzik ( mondjuk angolul szerintem jobb ) . Úgyhogy kezembe vettem és elolvastam. Voltak elképzeléseim a könyvvel kapcsolatban és nem éppen azt kaptam, amire számítottam, de ez nem feltétlenül jelent rosszat.
A történet szerint Lara Jean mindig ír egy levelet annak a fiúnak, akibe szerelmes volt és elteszi a kalapdobozába, hogy megőrizze magának és hogy még véletlenül se kerüljön a levél a címzettjéhez. Azonban egy nap a levelek eltűnnek és minden fiú megkapja a neki szóló levelet. Lara Jean nagyon kellemetlenül érzi magát miattuk, ám nem is sejti, hogy ebből akár még jó is kisülhet.
Lara Jean édesapjával és két testvérével él, mivel édesanyjuk meghalt, amikor ők kicsik voltak. Édesapjuk próbál mindent megtenni lányaiért, az anyukájuk szerepét Margot, a nővérük veszi át, legfőképpen ő gondoskodik Lara Jeanről és húgukról Kittyről. Ám Margot Skóciába megy egyetemre, így most Lara Jeanre hárul az "anya" szerep. A szomszédságukban él Josh, aki Margot barátja, akit Lara Jean családjában mindenki szeret és akibe Lara Jean is szerelmes volt, mielőtt nővére elkezdett járni vele. Margot elutazása előtt azonban szakít Josh-sal. Rá pár napra eltűnnek Lara Jean levelei és Josh is megkapja a sajátját. Lara Jean, hogy elhitesse Josh-sal, hogy már semmit nem érez iránta, azt hazudja neki, hogy Peterrel, a másik egykori szerelmével jár, aki amúgy teljesen Lara Jean ellentéte és aki is természetesen kapott levelet. Peternek ez pont kapóra jön, hogy féltékennyé tegye volt barátnőjét. Ebből azonban számtalan vicces, cikis és furcsa helyzet alakul ki.
Jenny Han története egy igazán szerethető történet, kikapcsolódásnak tökéletes. Ha valaki elkezdi olvasni, észre sem fogja venni, hogy milyen gyorsan telik az idő. Egyszerűen lehetetlen letenni, nagyon olvastatja magát. A fogalmazás is egyszerű és éppen ezért lehet vele gyorsan haladni. Alapjában véve a történet elég klisés és nem nehéz kitalálni, hogy mi lesz a vége. Aminek külön örültem, hogy a testvéri és családi kapcsolatok előtérbe kerültek, nagyon ritka amikor egy könyv egy ilyen összetartó, átlagosnak is mondható családról szól. És külön pluszpont jár az írónőnek a Harry Potteres dolgok miatt ;)
Ami még nagyon tetszett, hogy Lara Jean családja koreai származású és ez számtalan helyen feltűnik a könyvben. Valamint a borítón is visszaköszön a koreai szál.
A karakterek egytől egyig nagyon szerethetőek. A Song lányok kapcsolatát egyszerűen imádtam, Jenny Han nagyszerűen írta le, milyen is a testvéri kapcsolat/szeretet. Ők hárman nagyon ragaszkodnak egymáshoz, nagyon fontosak egymásnak és érződik, hogy bármit megtennének egymásért. Margot nekem néha már picit túl anyáskodó volt és zavart, hogy Lara Jean rengetegszer hasonlította magát a könyv elején a nővéréhez, teljesen olyan volt, mintha ugyanolyan akarna lenni, mint nővére, de szerencsére a könyv vége felé haladva ez megváltozott. Lara Jean egyébként egy teljesen átlagos tinédzser, akivel bármelyik korunkbeli azonosulni tudna és épp ezért szerethető, mert nincs túlbonyolítva. Kitty egy olyan húg, akit szerintem bárki elfogadna. Olyan mint egy húgnak lennie kell, ő a leglazább a családban, de ugyanakkor a legaranyosabb és legviccesebb. A fiúk közül én Petert jobban szerettem, Josh nekem nem volt annyira szimpatikus.
Összességében nem volt rossz, mostanában a legjobb amit ebben a műfajban olvastam, kíváncsian várom a folytatás magyar megjelenését, biztos el fogom olvasni.
5 / 4
A történet szerint Lara Jean mindig ír egy levelet annak a fiúnak, akibe szerelmes volt és elteszi a kalapdobozába, hogy megőrizze magának és hogy még véletlenül se kerüljön a levél a címzettjéhez. Azonban egy nap a levelek eltűnnek és minden fiú megkapja a neki szóló levelet. Lara Jean nagyon kellemetlenül érzi magát miattuk, ám nem is sejti, hogy ebből akár még jó is kisülhet.
Lara Jean édesapjával és két testvérével él, mivel édesanyjuk meghalt, amikor ők kicsik voltak. Édesapjuk próbál mindent megtenni lányaiért, az anyukájuk szerepét Margot, a nővérük veszi át, legfőképpen ő gondoskodik Lara Jeanről és húgukról Kittyről. Ám Margot Skóciába megy egyetemre, így most Lara Jeanre hárul az "anya" szerep. A szomszédságukban él Josh, aki Margot barátja, akit Lara Jean családjában mindenki szeret és akibe Lara Jean is szerelmes volt, mielőtt nővére elkezdett járni vele. Margot elutazása előtt azonban szakít Josh-sal. Rá pár napra eltűnnek Lara Jean levelei és Josh is megkapja a sajátját. Lara Jean, hogy elhitesse Josh-sal, hogy már semmit nem érez iránta, azt hazudja neki, hogy Peterrel, a másik egykori szerelmével jár, aki amúgy teljesen Lara Jean ellentéte és aki is természetesen kapott levelet. Peternek ez pont kapóra jön, hogy féltékennyé tegye volt barátnőjét. Ebből azonban számtalan vicces, cikis és furcsa helyzet alakul ki.
Jenny Han története egy igazán szerethető történet, kikapcsolódásnak tökéletes. Ha valaki elkezdi olvasni, észre sem fogja venni, hogy milyen gyorsan telik az idő. Egyszerűen lehetetlen letenni, nagyon olvastatja magát. A fogalmazás is egyszerű és éppen ezért lehet vele gyorsan haladni. Alapjában véve a történet elég klisés és nem nehéz kitalálni, hogy mi lesz a vége. Aminek külön örültem, hogy a testvéri és családi kapcsolatok előtérbe kerültek, nagyon ritka amikor egy könyv egy ilyen összetartó, átlagosnak is mondható családról szól. És külön pluszpont jár az írónőnek a Harry Potteres dolgok miatt ;)
Ami még nagyon tetszett, hogy Lara Jean családja koreai származású és ez számtalan helyen feltűnik a könyvben. Valamint a borítón is visszaköszön a koreai szál.
A karakterek egytől egyig nagyon szerethetőek. A Song lányok kapcsolatát egyszerűen imádtam, Jenny Han nagyszerűen írta le, milyen is a testvéri kapcsolat/szeretet. Ők hárman nagyon ragaszkodnak egymáshoz, nagyon fontosak egymásnak és érződik, hogy bármit megtennének egymásért. Margot nekem néha már picit túl anyáskodó volt és zavart, hogy Lara Jean rengetegszer hasonlította magát a könyv elején a nővéréhez, teljesen olyan volt, mintha ugyanolyan akarna lenni, mint nővére, de szerencsére a könyv vége felé haladva ez megváltozott. Lara Jean egyébként egy teljesen átlagos tinédzser, akivel bármelyik korunkbeli azonosulni tudna és épp ezért szerethető, mert nincs túlbonyolítva. Kitty egy olyan húg, akit szerintem bárki elfogadna. Olyan mint egy húgnak lennie kell, ő a leglazább a családban, de ugyanakkor a legaranyosabb és legviccesebb. A fiúk közül én Petert jobban szerettem, Josh nekem nem volt annyira szimpatikus.
Összességében nem volt rossz, mostanában a legjobb amit ebben a műfajban olvastam, kíváncsian várom a folytatás magyar megjelenését, biztos el fogom olvasni.
5 / 4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése