Rapid Fire Book Tag

Majdnem 1 hónap után megint feltámadt bennem a blogolási vágy, szóval úgy döntöttem, hogy egy book tag bejegyzés kerül fel ma. A Rapid Fire Book Taggel volt tele a YouTube, azon belül is egyértelműen a BookTube az utóbbi időben, ráadásul a kérdések is tetszettek, szóval úgy döntöttem, hogy megcsinálom. Az eredeti videóért katt ide.

Jöjjenek a kérdések :)

E-book or Physical Book?

Igazából mostanában mindkét formátumban szoktam könyveket olvasni, de ha választanom kell, akkor még mindig az igazi nyomtatott könyveket részesítem előnyben. Mindig is imádtam a könyvek illatát, a tapintását meg azt, hogy ott van a polcomon, bármikor levehetem, olvashatom stb. Számomra ezt egyik e-book se tudja helyettesíteni. Viszont utazásnál azt be kell ismernem, az e-bookok sokkal praktikusabbak. 

Paperback or Hardback? 

Egyértelműen a puhakötéses könyveket szeretem jobban. Olcsóbbak, kényelmesebb olvasni őket, egyszerűbb magammal vinni, ha megyek valahova. Viszont puhakötésesből is csak a minőségiket szeretem, nagyon ki tud készíteni, ha könnyen meggyűrődik, szakad, a lapok szétporladnak a kezedben, elszíneződik a lap oldala stb. 

Online or In-Store Book Shopping?

Online, mert több kedvezmény van, lehet pontokat beváltani és pédául ha idegen nyelvű könyveket szeretnék vásárolni, akkor elég kicsi az esélye, hogy a könyvesboltokban megtalálom azt amit szeretnék, mivel néhány elég szegényes az idegen nyelvű kínálat.

Trilogies or Series?

Sorozatok inkább. A trilógiákkal az a bajom és az a tapasztalatom, hogy az első részek mindig tetszenek, aztán a második részeket mindig rossznak találom, így a harmadik kötethez vagy hozzá se kezdek vagy ha hozzákezdek, csak nagy szenvedések árán olvasom végig. 

Heroes or Villains? 

Hősök egyértelműen, őket mindig jobban szeretem. Bár lehet Sebastian esetében kivételt teszek...

Könyv, amit szerinted mindenkinek el kéne olvasnia

Egyértelműen a kedvencemet fogom ajánlani, vagyis az Üvegtrónt. 

Ajánlj egy nem annyira népszerű könyvet

Kelly Creaghtől a Nevermore. Egyszerűen imádom ezt a könyvet és szerintem nem vagyok egyedül ezzel, szóval nem igazán értem,hogy miért nincs nagyobb visszhangja ennek a könyvnek.

Az utolsó könyv amit olvastál

Tegnap este fejeztem be a Harry Potter és az elátkozott gyermeket.

Az utolsó könyv, amit vettél 

Charles Dickens klasszikusa, a Karácsonyi ének.

A legfurcsább dolog, amit könyvjelzőként használtál

Igazából vagy könyvjelzőt használok, vagy  a telefonomat vagy ilyen jelölő címkét. Semmi fura nem jut eszembe.

Used Books : Yes or No?

Egyértelműen nem, nem szeretem a használt könyveket.

Top 3 kedvenc műfaj

YA Fantasy, Hystorical Fiction és talán thriller vagy krimi.

Borrow or Buy?

Egyértelműen megveszem, utálok könyvet kölcsönkérni és kölcsönadni is.

Characters or Plot?

Inkább a cselekmény, ha egy történetben rengeteg karakter van, tuti, hogy vissza kell laponom és megnéznem, hogy ez kicsoda, mert esélyes, hogy elfelejtem.

Long or Short Books?

Legjobban a 300-400 oldalas könyveket szeretm, ami igazából egy 800 oldalas könyvhez képest rövid, viszont egy 200 oldalashoz képest meg hosszú, szóval viszonyítás kérdése.

Long or Short Chapters? 

Inkább a rövid fejezeteket szeretem, az ilyen típusú könyvekkel mindig gyorsabban haladok.

Name The First Three Books You Think Of...

Üvegtrón, Csontváros, Harry Potter

Books That Make You Cry Or Laugh..

Sírni egy könyvön se sírtam még, nevetni visont rengeteget szoktam nevetni Jennifer L. Armentrout és Leiner Laura könyvein.

Our World or Fictional Worlds?

Egyértelműen a kitalált világok.

Audiobook : Yes or No? 

Bevallom őszintén, soha nem hallgattam még hangoskönyvet, de magamat ismerve tuti nem tudnék figyelni rá.

Do You Ever Judge a Book by its Cover?

Legtöbb esetben borító és vélemények alapján döntök, szóval igen, kb. mindig.

Book to Movie or Book to TV Adaptations?

Hogy őszinte legyek, mindkét esetben katasztrófális dolgok történhetnek, szóval inkább pártatlan maradnék. 

A Movie or TV-Show You Preferred to its Book?

Pretty Little Liars. Az első könyvet elolvastam, de nem hiszem, hogy mind a 16 kötetet végig fogom olvasni.

Series or Standalones? 

Mivel mostanában csak sorozatokat adnak ki/jelentetnek meg, szóval egyértelműen a sorozatokat választom. 

London 2016. 🇬🇧

Február óta vártam azt a hetet, amikor végre elindulunk Londonba és életemben először láthatom azt a csodálatos várost. November 2-án el is érkezett a nap, amit annyira vártam. Elindultunk Londonba. Áthaladtunk Ausztrián, Németországon, Franciaországon és 3-án reggel már a doveri tengerparton sétáltunk. Aztán minden nap felfedeztünk valamit ebből a csodálatos városból, igaz, nagyon fárasztó volt, de abszolút megérte. A kirándulás ideje alatt családoknál laktunk és hatalmas szerencsénk volt mivel egy nagyon rendes, barátságos házaspárhoz kerültünk, így abszolút nem volt rossz élményem az úttal kapcsolatban.

Persze tudom, hogy mi csak London szép és jó oldalát láttuk, de komolyan volt egy olyan érzésem, hogy simán elbírnám itt képzelni a hátralevő életemet. Egyszerűen imádtam a város hangulatát, mindenhol nyüzsgés, emberek, látnivalók, szuper üzletek stb.


 Az 1. napon Angliában a doveri tengerparton sétáltunk, majd Canterburyben néztük meg a katedrálist és az óvárost, majd innen mentünk Rochesterbe.

 

A 2. napon kezdődött London felfedezése. A napot a British Museumban kezdtük, itt körülbelül 3 órát töltöttünk, majd az Oxford Streeten vásárolgattunk. Természetesen az idő nagy részét a Primarkban töltöttük, ha már Magyarországon nincsen, aztán elindultunk megkeresni a Waterstonest, de az eső és az időhiány miatt ezt feladtuk. Aztán Covent Garden, majd az elmaradhatatlan London Eye következett.

A 3. napunkon Londonban a Westminstre-negyedben sétáltunk. Elhaladtunk a Parlament és a Big Ben mellett, Whitehall, Downing Street 10, őrségváltás a laktanyánál, valamint a Buckingham Palotánál (ahol a tömeg brutális volt), St. James Park, Piccadilly Circus, Soho, China Town, Trafalgar Tér és National Gallery.

A 4. napon a Natural History Museum és a Science Museum felfedezéséről szólt. Aztán elmentünk az Albert Memorialt megnézni és délután a Madame Tussaud's következett. Ez az a hely, ahová ha Londonban jártok feltétlen menjetek be, mert hatalmas élmény lesz. Egyszerűen imádtam ezt a programot, rengeteget nevettünk, fényképezkedtünk egyszerűen tökéletes volt. Miután végeztünk beugrottunk egy Starbucksba, ahol egy magyar lány szolgált ki, hát nem kicsi a világ? :)

 

Aztán könnyes búcsút vettünk Londontól és elindultunk haza...
(Ahol egyébként másnap suli volt, ráadásul 0. órával indítottunk, el tudjátok képzelni, mennnyire voltunk aktívak :D )

Borítómustra #1 - A kedvencek

Hosszú szünet után úgy éreztem itt az ideje egy új bejegyzésnek, mivel valamiért megint kedvet kaptam a blogoláshoz. Körülbelül egész délután azon gondolkoztam, hogy milyen bejegyzést írjak, többek között eszembe jutottak ilyenek, hogy nyári olvasmányok , borítóváltoztatások , kedvenc sorozatok , valamilyen book tag és így tovább. Végül az utolsó pillanatban a kedvenc borítóim mellett döntöttem.

Azt szokták mondani, hogy ne a borítója alapján ítéljünk meg egy könyvet. Mert lehet hogy a kevésbé szép fedél alatt a legjobb történet bújik meg vagy éppen fordítva, a gyönyörű külső mögött a belső eléggé visszataszító. De most őszintén, majdnem mindenki a borítója alapján ítéli meg a könyveket. Mert mindenki szívesebben vesz a kezébe egy igényes, szép borítójú könyvet, mint egy furcsa, Painttel összetákolt, kevésbé szép könyvet. Manapság ezért is adnak a kiadók és az írók a borítókra is többet, mivel valószínűleg az olvasó ezzel találkozik először.

Én is belefutottam már abba a hibába, hogy borító alapján ítéltem meg könyvet és azt reméltem, hogy a történet is olyan jó lesz, mint a borító, de sajnos tévednem kellett. Ugyanakkor fordítva is megtörtént, hogy a kevésbé tetszetős borító egy igazán izgalmas történetet rejtett.

És a hosszú bevezető után végre be is mutatom a kedvenc borítóimat. A sorrend véletlenszerű, nem tudnék a kedvenceim között sorrendet felállítani, hiszen mind annyira szép.

Az első páros a The Wrath and the Dawn duológia Renée Ahdieh-től. Ezek a borítók valami csodálatosak, első látásra szerelem volt, amikor megláttam. Sajnos nekem a német kiadás van meg, aminek nem ilyen szép a borítója, de tervben van az angol kiadások megszerzése. Ebben az esetben (legalábbis az első rész) a borító egy igazán jó történetet takar, ez lett az egyik kedvencem a 2016-ban olvasott könyvek közül.

Szerintem nem kell senkinek bemutatnom a Szent Johanna Gimit Leiner Laurától. Őszintén nekem a régi borítók, vagyis ezek jobban tetszenek. Ez az a sorozat, ami a legjobban a szívemhez nőtt,  örök kedvencem marad. Már legalább háromszor elolvastam és még mindig nem tudom megunni, néha csak úgy leveszem a polcomról az egyik kötetet és beleolvasok, mert hiányzik ez a világ és a karakterek.

Őszintén szólva nekem az új borítói Cassandra Clare leghíresebb sorozatának, a Végzet ereklyéinek az új borítói sokkal jobban tetszenek, mint a régiek. Egyértelmű volt, hogy be kell szereznem őket bármi áron. Így tehát júniusban megrendeltem őket és azóta a polcomon vannak. Érett már egy újraolvasás, szóval itt az alakalom rá, természetesen angolul.

Az egyik kedvenc sorozatom az Üvegtrón Sarah J. Maastól. Egyszerűen imádom Sarah stílusát, ezt a világot, a karaktereket meg úgy mindent ezekben a könyvekben. És ez alól a borítók sem kivételek. A sorozat borítótervezője/ tervezői mindig kiváló munkát végeznek minden egyes kötetnél. Mivel azonban a. rész még mindig nem jelent meg magyarul, ezért valószínűleg angolul vagy németül fogom beszerezni, mivel már alig bírok várni a folytatásra.

Bár az eredeti borítókat is nagyon szeretem, mégis nálam a Harry Potter kiadások közül ezeknek van a legszebb borítójuk. Ez is szintén első látásra szerelme volt, mikor először megláttam. Magamat ismerve szerintem biztos be fogom szerezni ezt a kiadást is, aminek én nagyon örülni fogok, viszont a pénztárcám már nem biztos.

 Szintén egy kedvenc sorozat, szintén kedvenc borítókkal. Talán ha jól emlékszem, a Hollófiúk az egyik első kedvenc sorozataim közé tartozott. Egyszerűen beleszerettem ebbe a világba, ezekbe a karakterekbe és már most tudom, hogy nagyon szomorú leszek, amikor kiolvastam a negyedik részt, mivel az a zárókötet. Ha választanom kéne, talán a 3. vagy a 4. kötet borítóját mondanám a legszebbnek. 

Idén jelent meg a legújabb Árnyvadász sorozat első része, a Lady Midnight. A borító első látásra megfogott, nagyon a tartalmat el se olvastam, mivel Cassandra Clare könyv, csak jó lehet. Ennek ellenére picit csalódnom kellett. Be kell valljam, picit jobbat vártam CC-től. Ugyan így is 4,5 csillagos értékelést kapott, de sajnos a főszereplők engem túlságosan is idegesítettek.

A Selection sorozat Kiera Casstól igen vegyes érzelmeket vált ki az emberekből. Vannak, akik szeretik és vannak, akik nem igazán. De szerintem abban mindenki egyetért, hogy ennek a sorozatnak gyönyörű borítói vannak. Az első 3 rész elolvasása után én ki merem jelenteni, hogy szeretem ezt a sorozatot, bár a 4. és 5. rész még hátra van, róluk nem igazán hallani jó dolgokat. De hamarosan meglátjuk, mi lesz a véleményem róla. 

Gyönyörű koronák, ezüst és vörös vér, kék háttér.... Egyértelműen ez a Vörös királynő sorozat Victoria Aveyardtól. Ez a sorozat is az egyik kedvencem, egyszerűen letehetetlen olvamány volt az első két kötet számomra. A 3. rész februárban jelenik meg, ha jól tudom, szóval még elég sokat kell várni. A második rész vége miatt nagyon kíváncsi vagyok, mi fog történni harmadik részben, szóval már alig várom februárt, hogy megtudjam.

Áprilisi összegzés

Április bejegyzésmentes hónap volt, ennek az oka egyértelműen az iskola és a kipihenhetetlen fáradtság volt. Konkrétan élni is alig volt erőm és időm is, de szerencsére most tudtam időt szakítani egy bejegyzés megírására. 

Ahhoz képest, hogy mennyire fáradt voltam, mégis sikerült pár könyvet, szám szerint 4-et elolvasnom áprilisban. Nem a legjobb arány, mennyiség, de most ez is megfelel. Mivel gyakorlatilag az olvasás jelenti számomra a kikapcsolódást és a pihenést, így mindennap próbáltam időt szakítani rá, bármennyire fáradt is voltam. 

Az első könyv,amit olvastam Lev Grossman A varázslók című könyve volt. Mivel a sorozatot imádtam, így belekezdtem a könyvbe is. Míg a sorozatot bátran ajánlom mindenkinek, mert tényleg nagyon jó, addig a könyvet nem. Nem igazán értem, hogy miért emlegetik a felnőttek Harry Pottereként, mivel szerintem a varázsláson/varázsiskolán kívül semmi nem köti össze a két regényt. Akkor már inkább a Narniát mondanám, arra sokkal jobban hasonlít. A történetben voltak unalmas részek, az eleje számomra nagyon elkapkodott volt, de a könyv vége sokkal jobban tetszett mint a sorozat vége és számomra ez húzta fel a könyvet. A karakterek közül egyértelműen az Eliot-Janet páros a kedvencem, ahogy a sorozatban is, egyszerűen imádtam őket.

Idő : április 2-től 9-ig

Értékelés : 5/4

A következő könyv a 2015-ös év legvegyesebb érzelmeit kiváltó könyv volt, ez pedig nem más, mint Stephenie Meyertől a Life and Death : Twilight Reimagined . Tavaly novemberben volt 10 éves az Alkonyat, ezért ugye egyértelmű volt, hogy jön a jubileumi kiadás. Stephenie úgy döntött, hogy feldobja az új kiadást és ezért egy félig új történetet hozzáadott az eredetihez. Így a kiadásban két történet található : az egyik, a mindenki által ismert sztori, Bella és Edward románca, a másik pedig a gender-swapped változat, amiben Edythe és Beau szerelmének történetét ismerhetjük meg. Igazából a két történet ugyanaz, kivétel persze, hogy Bella helyett Beau és Edward helyett Edythe van. Persze ebből kifolyólag a történet vége is más. A megjelenéstől fogva kíváncsi voltam rá, mivel hatalmas Alkonyat fan voltam, kb. 9-10 éves lehettem, amikor az első részt olvastam, szóval konkrétan része a gyerekkoromnak. Valami oknál fogva 8000 Ft helyett lement az ára 3500 Ft-ra, szóval egyértelmű volt hogy lecsapok rá. Egyszerűen imádtam, talán így egy kicsit jobban is élvezetem magát az egész történetet és a vége abszolút kedvencem lett. Én nem bánom, hogy Stephenie megírta ezt a változatot is, persze azért bánom, hogy nem a Midnight Sunt fejezte be, de hátha majd egy nap...

Idő : április 9-től 19-ig

Értékelés : 5/5

Harmadikként Jennifer L. Armentrout Opál című regénye következett. Amit nagyon szeretek ezekben a regényekben, hogy nagyon gyorsan lehet vele haladni, izgalmas de ugyanakkor vicces is. Daemon karakterét még mindig imádom, de nekem néha Katy, Dawson, Dee és a többiek nagyon idegesítőek tudnak lenni. Mivel függővéggel záródik a történet, kíváncsi vagyok, mi lesz, hogyan alakulnak a társaság dolgai, úgyhogy szerintem hamarosan be is fogom szerezni a folytatást.

Idő : április 20-tól 26-ig

Értékelés : 5/ 4.5

Utolsóként pedig Leiner Laurától a Nélküled következik. Nálam alapszabály, hogyha új Leiner Laura regény jön ki, amint lehet, rögtön előrendelem és amint megjön, el is kezdem olvasni. A Nélküled a Bexi sorozat 4. része, ami után természetesen rögtön az 5. részt akarod majd, mivel Laurának nagy tehetsége van az olyan függővégek megírásához, ami egyszerűen nem hagy nyugodni és szinte idegbetegen várod a következő részt, mert már nem bírod tovább, tudnod kell mi lesz. ( Úgy érzem, jó hosszú fél év lesz ez. ) A Nélküled egyébként majdnem ott folytatódik, ahol az Illúzió abbamaradt, továbbra sincs nyugalom Bexi életében, megy a szokásos pörgés, rohanás, aztán megjelenik Nagy Márk és még jobban a fejére áll minden. Bekinek egy fontos döntéssel és az érzelmeivel kell megbirkóznia, hogy végül melyik élete mellett, ki mellett dönt. A regény egyébként hozza a Laurától elvárt színvonalat, egy tipikus LL regény és a sorozatban eddig ez a rész tetszett nekem a legjobban.

Idő : április 29-től május 2-ig

Értékelés : 5/5

Jenny Han - To All the Boys I’ve Loved Before

Kiadó : Könyvmolyképző 

Oldalszám : 360

Sorozat : To All the Boys I've Loved Before

Következő rész : P. S. I Still Love You

Fülszöveg : Írás közben egy csöppet sem fogom vissza magam. Úgy fogalmazok, mintha ő soha nem olvasná el. Merthogy nem is olvassa. Minden egyes titkos gondolatomat, gondos megfigyelésemet, mindent, amit eltettem magamban, belesűrítem egy levélbe. Amikor megírtam, lezárom, megcímezem, majd elteszem a pávakék kalapdobozba.

Ezek nem szerelmes levelek a szó legszorosabb értelmében. Akkor íródnak, amikor már nem akarok többé szerelmes lenni. Búcsúlevelek. Mert miután megírtam őket, nem emészt többé a mindent felemésztő szerelem. Onnantól fogva úgy tudom megenni reggel a gabonapelyhet, hogy közben nem azon jár az eszem, vajon ő is banánnal szereti-e a Cheeriost. Úgy éneklem a szerelmes dalokat, hogy már nem neki éneklem. Ha a szerelem olyan, mint a megszállottság, a leveleim olyanok, mint az ördögűzés. Megszabadítanak. Legalábbis azt kéne tenniük.

Jenny Han könyvével számtalan külföldi booktuber videójában találkoztam és mindenki egytől egyig imádta. Én eddig nem olvastam semmit az írónőtől és mostanában nem is olvastam sok könyvet ebben a műfajban, de úgy gondoltam adok egy esélyt ennek a könyvnek. A fülszövege is érdekes volt, valamint a címe is figyelemkeltő és jól hangzik ( mondjuk angolul szerintem jobb ) . Úgyhogy kezembe vettem és elolvastam. Voltak elképzeléseim a könyvvel kapcsolatban és nem éppen azt kaptam, amire számítottam, de ez nem feltétlenül jelent rosszat. 

A történet szerint Lara Jean mindig ír egy levelet annak a fiúnak, akibe szerelmes volt és elteszi a kalapdobozába, hogy megőrizze magának és hogy még véletlenül se kerüljön a levél a címzettjéhez. Azonban egy nap a levelek eltűnnek és minden fiú megkapja a neki szóló levelet. Lara Jean nagyon kellemetlenül érzi magát miattuk, ám nem is sejti, hogy ebből akár még jó is kisülhet. 
Lara Jean édesapjával és két testvérével él, mivel édesanyjuk meghalt, amikor ők kicsik voltak. Édesapjuk próbál mindent megtenni lányaiért, az anyukájuk szerepét Margot, a nővérük veszi át, legfőképpen ő gondoskodik Lara Jeanről és húgukról Kittyről. Ám Margot Skóciába megy egyetemre, így most Lara Jeanre hárul az "anya" szerep. A szomszédságukban él Josh, aki Margot barátja, akit Lara Jean családjában mindenki szeret és akibe Lara Jean is szerelmes volt, mielőtt nővére elkezdett járni vele. Margot elutazása előtt azonban szakít Josh-sal. Rá pár napra eltűnnek Lara Jean levelei és Josh is megkapja a sajátját. Lara Jean, hogy elhitesse Josh-sal, hogy már semmit nem érez iránta, azt hazudja neki, hogy Peterrel, a másik egykori szerelmével jár, aki amúgy teljesen Lara Jean ellentéte és aki is természetesen kapott levelet. Peternek ez pont kapóra jön, hogy féltékennyé tegye volt barátnőjét. Ebből azonban számtalan vicces, cikis és furcsa helyzet alakul ki.

Jenny Han története egy igazán szerethető történet, kikapcsolódásnak tökéletes. Ha valaki elkezdi olvasni, észre sem fogja venni, hogy milyen gyorsan telik az idő. Egyszerűen lehetetlen letenni, nagyon olvastatja magát. A fogalmazás is egyszerű és éppen ezért lehet vele gyorsan haladni. Alapjában véve a történet elég klisés és nem nehéz kitalálni, hogy mi lesz a vége. Aminek külön örültem, hogy a testvéri és családi kapcsolatok előtérbe kerültek, nagyon ritka amikor egy könyv egy ilyen összetartó, átlagosnak is mondható családról szól. És külön pluszpont jár az írónőnek a Harry Potteres dolgok miatt ;)
Ami még nagyon tetszett, hogy Lara Jean családja koreai származású és ez számtalan helyen feltűnik a könyvben. Valamint a borítón is visszaköszön a koreai szál.

A karakterek egytől egyig nagyon szerethetőek. A Song lányok kapcsolatát egyszerűen imádtam, Jenny Han nagyszerűen írta le, milyen is a testvéri kapcsolat/szeretet. Ők hárman nagyon ragaszkodnak egymáshoz, nagyon fontosak egymásnak és érződik, hogy bármit megtennének egymásért. Margot nekem néha már picit túl anyáskodó volt és zavart, hogy Lara Jean rengetegszer hasonlította magát a könyv elején a nővéréhez, teljesen olyan volt, mintha ugyanolyan akarna lenni, mint nővére, de szerencsére a könyv vége felé haladva ez megváltozott. Lara Jean egyébként egy teljesen átlagos tinédzser, akivel bármelyik korunkbeli azonosulni tudna és épp ezért szerethető, mert nincs túlbonyolítva. Kitty egy olyan húg, akit szerintem bárki elfogadna. Olyan mint egy húgnak lennie kell, ő a leglazább a családban, de ugyanakkor a legaranyosabb és legviccesebb. A fiúk közül én Petert jobban szerettem, Josh nekem nem volt annyira szimpatikus. 

Összességében nem volt rossz, mostanában a legjobb amit ebben a műfajban olvastam, kíváncsian várom a folytatás magyar megjelenését, biztos el fogom olvasni.

5 / 4

Marissa Meyer - Cinder

Hamupipőke a kiborgok között

Kiadó : Alexandra 

Oldalszám : 432

Sorozat : Holdbéli krónikák

Következő rész : Scarlet

Fülszöveg : Százhuszonhat évvel a negyedik világháború után emberek és kiborgok népesítik be Új Peking utcáit. A népességet halálos járvány tizedeli. Az űrből kegyetlen holdlakók figyelnek és várnak a megfelelő alkalomra… Senki sem sejti, hogy a Föld sorsa egyetlen lány kezében van… 

Cindert, a tizenhat éves kiborgot a társadalom nagy része technológiai tévedésnek tartja, mostohaanyja pedig ki nem állhatja. De a kiborglétnek is megvannak a maga előnyei: Cinder szinte mindent meg tud javítani (robotokat, lebegőket, sőt még a saját meghibásodott alkatrészeit is), ezért Új Peking legjobb műszerészének tartják. E hírnevének köszönheti azt is, hogy Kai herceg személyesen keresi fel, hogy hozza helyre meghibásodott androidját. A megbízás „nemzetbiztonsági ügy”. 
Vajon tényleg Cinder kezében van a Föld jövőjének kulcsa? Vagy a holdbéli királynőnek sikerül varázserejével és más fondorlatokkal meghódítania Kai herceget és vele az egész világot? A Holdbéli krónikák első könyve Hamupipőke klasszikus meséjét kombinálja a Terminátor és a Star Wars elemeivel. Az eredmény egy fantasztikus, magával ragadó történet.

A német borítók

Marissa Meyer könyvével már korábban is találkoztam, de akkor valahogy nem fogott meg a fülszövege és a borítója sem. Valamikor a 4. rész megjelenésénél lettem kíváncsi a könyvre, mivel szó szerint mindenhol erről a könyvről beszéltek. Az összes booktuber, akit nézek, éltette ezt a sorozatot, úgyhogy úgy döntöttem elolvasom, kíváncsi voltam miért ilyen nagy a hype körülötte. Németül olvastam, ennek az volt az oka, hogy mivel a kötetek magyar kiadás nem áll túl fényesen és nem szerettem volna félbehagyni, ha esetleg megtetszik.

A történet a negyedik világháború után játszódik 126 évvel. Aki ismeri az eredeti Hamupipőke történetet és persze ki ne ismerné, az kb. tudja az alaphelyzetet. Cinder ugye a mostohaanyjával és két mostohatestvérével él Új Pekingben. Itt is szintén ő dolgozik a család megélhetéséért és nagyon jól, mivel a város egyik legjobb műszerészének tartják. Egy nap aztán Kai herceg felkeresi, mivel szeretné vele megjavíttatni androidját,mivel egy fontos kutatásban van segítségére. Eközben Cindert elviszik egy kutatócsoporthoz akik a kék pestis ellenszerét kutatják és ehhez kiborgokra van szükségük. Cinderről kiderül, hogy immunis  a betegséggel szemben, amiről eddig azt hitték nem lehetséges. Eközben Levana királynő a Holdról látogatóba érkezik a Földre, hogy hozzámenjen Kai herceghez és uralma alá hajthassa a Földet. Cindernek szembe kell néznie a múltjával és rá kell jönnie, hogy ki is ő valójában, hogy megmenthesse a Földet és Kait...

Kisgyerekként a kedvenc mesém a Hamupipőke volt, úgyhogy kíváncsi voltam rá, milyen lesz ez a feldolgozás / átdolgozás. És hogy őszinte legyek nem csalódtam. Nem követte mindenhol a klasszikus történetet, de szerintem így is egy nagyon jó újragondolás volt. Maga a világ elképzelése is egyedi volt, másik könyvben én még nem találkoztam ilyen jövőképpel. Minden nagyon jól volt felépítve, a szereplők, a világkép stb. Ami engem zavart egy picit, az maga a történet eleje volt. Nagyon lassan indult az egész és talán ez is az oka, hogy nem sikerült úgy haladnom vele, ahogy terveztem. Az első kb. 100 - 150 oldalon alig történt valami, egy picit untatott is, de a könyv végére azért beindultak az események és utána le se lehetett tenni. Maga a csavar kitalálható, sejthető, de hogy őszinte legyek, többet ki lehetett volna hozni ebből. A történet vége nyitott, érződik rajta, hogy itt még lesz valami és ezt bizonyítja a további 3 kötet is.

A főszereplő Cinder szerethető karakter volt, volt humorérzéke, barátságos, de ugyanakkor nem félt kimondani semmit. Ami engem picit zavart benne, az az volt, hogy nem mert szembeszállni a mostohájával, valamint hogy szégyellte magát amiért kiborg és állandóan rejtegette a robot testrészeit,. nem merte felvállalni őket. Kai karaktere is szimpatikus volt, ő i igazán humoros karakter volt, bár nekem nem uralkodónak való. Viszont kettejüknek együtt kel lenniük és én nagyon haragszom az írónőre, amiért így zárta le ebben a részben kettejük történetét. Peony és Iko karakterét is nagyon szerettem, sajnáltam, azt ahogy az ő szerepük végződött. Levanát tiszta szívemből utáltam, nagyon remélem, hogy sikerül majd eltakarítani az útból. 

Összességében egy jó történet volt, abszolút megértem, miért szeretik ennyien. Biztos, hogy nemsokára el fogom olvasni a 2. részt, kíváncsi vagyok mi fog a továbbiakban történni. Szerintem megéri elolvasni, nem fog senki csalódni benne. 

5 / 4.5

Mary E. Pearson - Az árulás csókja

Egy hercegnő keresi a helyét az újjászületett világban.

Kiadó : Gabo 

Oldalszám : 408

Sorozat : A Fennmaradottak krónikái

Következő rész : The Heart of Betrayal

Fülszöveg : Megszökik az esküvője napján. Ősi iratokat lop el a kancellár titkos gyűjteményéből. A saját apja küld fejvadászokat utána. 

Ő Lia hercegnő, Morrighan Királyságának Első Leánya. 

Morrighan Királyságának rendjét hagyományok és egy letűnt világ történetei szabják meg, de bizonyos hagyományoknak Lia nem hajlandó engedelmeskedni. Az elrendezett házasság elől menekülő és új életre vágyó lány az esküvője reggelén egy távoli halászfaluba szökik. Egy fogadóban talál munkát, ahová hamarosan két idegen érkezik, de Lia mit sem tud arról, hogy egyikük az elhagyott herceg, a másik pedig egy ellene küldött orgyilkos. 

Megtévesztés és árulás szövi hálóját a három fiatal köré, és Lia veszedelmes titkokra bukkan, amelyek elpusztíthatják a világát. A titkokon túl azonban olyasmit is talál, amire nem számított – szerelmet.

Mary E. Pearson könyvével már régóta szemeztem, de csak most jutottam el oda, hogy elolvassam. Rengeteg jót hallottam róla, a külföldi booktuberek csak áradoztak róla és a magyar bloggerek is oda voltak érte. Emellett a fülszövege is felkeltette az érdeklődésemet. 

Sajnos nem teljesen azt kaptam amire számítottam és nem igazán haladtam vele úgy, ahogy elterveztem, de összességében nem volt ez egy rossz történet.

A könyv főszereplője Lia, Morrighan Királyságának Első Leánya, aki úgy dönt, ellenszegül szülei parancsának és esküvője reggelén megszökik szolgálójával, legjobb barátnőjével, Pauline-nal. Terravinbe menekülnek, ahol egy fogadóban, Pauline nagynénjénél kezdenek el dolgozni. Lia megkapja, amire vágyott, elmenekült a megrendezett házasság elől és végre normális, hétköznapi életet élhet, ráadásul úgy tűnik, senki sem keresi a hercegnőt. Egy nap azonban két idegen érkezik, akik egyből felkeltik a lány érdeklődését. Egyikük a cserbenhagyott herceg, a másikuk az utána küldött orgyilkos, azonban a lány ezt nem tudja. Liának azonban más miatt is kell aggódnia. Szökése napján ellopott egy fontos iratot, ami alapjaiban változtathatja meg a királyság jövőjét...

Így jobban belegondolva, a szereplők nagyon hasonlítanak a Reign színészeire

Mary E. Pearson regénye igazán ötletes és kidolgozott. A történelmi háttér - Morrighan történelme - nagyon jól van leírva, nem kis munka lehetett kitalálni. Maga az egész könyv háttere zseniális. Nekem személy szerint nagyon tetszett ez a történelmi szál, valamint a fejezetek elején Gaudrel emlékiratai vagy a Venda-énekek, a versek. Talán ez volt a legjobb a könyvben. 

Az írónő azt is zseniálisan megoldotta, hogy ne könnyen lehessen rájönni, hogy Rafe és Kaden közül melyikük az orgyilkos és melyikük a herceg. Gyakorlatilag a könyv második felének a felénél derül ki, hogy melyikük melyik. Már a két fiú megjelenésénél sejtettem, melyikük lesz az orgyilkos, melyikük a herceg és a sejtésem beigazolódott. Ezért is pluszpont jár az írónőnek.

Ami engem zavart a könyvben, az az volt, hogy az eleje nagyon vontatott volt. Gyakorlatilag a könyv első felében a szökés kivételével alig történik valami és a második, izgalmasabb résznél is vannak töltelékjelenetek, amiknek nem sok értelme van. Talán ez volt az oka, hogy nem bírtam ráhangolódni és úgy haladni vele, ahogy szerettem volna. A másik ami zavart, az az volt, hogy valamiről beszéltek pl. az adottságról, amiről az olvasónak fogalma sincs mi az és valamikor majd 30 oldallal később magyarázza el az írónő, hogy akkor mi is az. Jópárszor előfordult ez a könyvben és ez számomra igen zavaró volt.

Lia, a hisztis fiatal lány  a könyv végére igazi felnőtt nővé válik, aki érett az uralkodásra és a komoly ügyekben is jól tud dönteni ( a szökés miatt jut eszembe a hisztis jelző róla, mennyi minden egyszerűbb lett volna, ha nyugton marad, de akkor semmi értelme nem lett volna a történetnek, szóval ezt is megértem ) . Ami külön szimpatikus volt vele kapcsolatban, hogy nem félt kinyitni a száját és beszólni másnak, elmondani a saját véleményét és hercegnő létére a munkától se viszolygott. Érződött a karakterén és tetteiből, hogy a szeretteiért bármire képes lenne. Rafe és Kaden közül nekem végig Rafe volt a szimpatikusabb. Kadennel kapcsolatban volt egy érzésem, ami be is igazolódott. Az ő karakterét nagyon nem szerettem, abszolút nem passzolt volna Liához. Ellenben Rafe karakterét imádtam és kezdettől fogva neki szurkoltam, hogy ő szerezze meg Liát. Nekik kettőjüknek együtt kell lenniük, imádtam őket együtt. 

Arabella Celestine Idris Jezelia

Összességében nem volt egy rossz könyv, igazán ötletes és érdekes volt, de nem kerül be a kedvenceim közé. Mindenesetre remélem nemsokára érkezik a folytatás magyarul, mert mindenképpen kíváncsi vagyok rá mi lesz.

 5/4